Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Pataky Arnold: Adatok Szent János misztikájához
194 PATAKY ARNOLD val egy : «hogy egy (iv) legyenek, mint mi»,1 «hogy mindnyájan egy legyenek, mint te, Atyám, énbennem és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek».1 2 3 Jézus még azt is kiemeli, hogy Ő tanítványaiban van és az Atya Őbenne, hogy mindnyájan tökéletesen eggyé legyenek.8 A tcte- Aeioo/iévoi eîç ëv perfectum kifejezi az állandó és változatlan egységet az Úr Jézus és hívei között. Azt a gondolatot, hogy az Üdvözítő hívei egymás között is tökéletes egységet alkotnak, gyönyörűen kifejezi a Jó Pásztorról szóló allegoria (Ján. 10, 11—16.) : «leszen egy akol és egy Pásztor», eltűnik a különbség az Istennek az ószövetségi választott népe és a pogány világ között. Ugyanazt a gondolatot domborítja ki 11, 51. 52: Jézus halálának az a célja, hogy az Istennek széjjelszórt gyermekeit egybegyüjtse. Szent János I. levele az Isten és a keresztények között, valamint a keresztényeknek egymás között való egységét a xoivœvia (közösség) szóval szokta kifejezni. Az apostol azt kívánja, hogy a keresztények, akikhez e levelét intézi, vele közösségben legyenek, és a híveknek ez a közössége az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal is fennálljon (1, 3.). Aki azt mondja, hogy az Atyával közösségben él, az nem járhat a sötétségben, különben hazudik és nincs benne igazság (1, 6.); ha pedig a világosságban járunk, amint Ő is a világosságban van, közösségünk van egymással (1, 7.). A keresztény embernek az Úr Jézussal való életközössége nem átmeneti mozzanat, hanem már a földi életben is állandó állapot, amelyet csak a Tőle való szándékos elszakadás, a halálos bűn szüntethet meg. Az Űr Jézus szándéka szerint a keresztség soha meg nem szűnő élet- közösséget létesít a hívő lélek és az Isten között. Ezt a gondolatot fejezi ki a Szent János irataiban rendkívül gyakori fiéveiv (megmaradni) ige : Krisztusban, az Istenben, Őbenne megmaradni, — igen sokszor előforduló kifejezés a negyedik evangéliumban és Szent János első levelében, de ez a gondolat megtalálható, bár más szóval, a Jelenések könyvében is. Az Oltáriszentség szerzésével az Úr Jézusnak az volt a célja, hogy lehetővé tegye a keresztényeknek a Vele való tökéletes életközösséget. «Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad, és én őbenne»,4—az ilyennek már itt a földön megvan az örök élete, a kegyelmi élete, mely egykor szükségszerűen kivirágzik a mennyei dicsőségbe, és joga van a boldog feltámadásra,5 jelenti ki az Üdvözítő a kafarnaumi zsinagógában, az Eucharisztia megígérése alkalmával. Hogy miben áll «az Úr Jézusban maradni», azt az Üdvözítő az utolsó vacsora után 1 17, 11. A 22. V. hozzáteszi : «mint mi egy (vagyunk)». 3 17, 21. 3 17, 23. 4 Ján. 6, 56 (a görög szöveg számozása szerint). 6 Ján. 6, 54. 58.
