Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
szavát : «Adjátok meg, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek» (Mát. 22,21 ; Márk 12,17 ; Luk. 20,25.), Szent Pál apostol tanítását, főleg Róm. 13. fejezetében, továbbá Tim. I. 2, 1—4; Tit. 3, 1-ben, Szent Péter I. 2, 13—17-t, a Római Szent Kelemen első levelében (60, 2—61, 2.) olvasható őskeresztény imádságot a felsőbbségért és Szent Polykarpos szmírnai püspök intelmét (Filipp. 13, 2.), amelyek mind azt mutatják, hogy az őskereszténység nem tekintette ellenségének az államhatalmat, míg az nem kívánt olyasmit, ami az Isten törvényével ellentétben állt. Magáról az állam formáról sem az újszövetségi szentírás, sem az őskereszténység írói nem beszélnek kifejezetten ; számukra az államhatalom egy volt a római imperátor hatalmával. Azonban az apostolok jól tudták, hogy a keresztények itt a földön jövevények és idegenek (Pét. I. 1, 1.), nincs itt maradandó városuk, hanem a jövendőt keresik (Zsid. 13, 14.) és a mi polgárságunk (noMzevfia) a mennyben van (Filipp. 3, 20). A Jelenések könyve pedig teljes erővel küzd a magát istenítő római imperátor és imperium önistenítése ellen és a keresztényektől inkább a vértanuságot kívánja meg, mint hogy a császároknak áldozatot mutassanak be. s Karner ezután felsorolja azokat a modern magyarázatokat, amelyek a Róm. 13, 1—3-ban olvasható èÇovoiai és ôp^ovreç kifejezések körül napvilágot láttak, és igen helyesen reámutat arra, hogy Szent Pál itt nem démoni hatalmakról (Karner szerint «démonikus» vagy «démonisztikus» hatalmakról,— 15. 18. 1.) beszél. A modern magyarázók sorában szomorúan jellemző a protestáns dialektikus teológia megalapítójának, Barthnak az a kisiklása, hogy a «demokratikus* államformákat (Svájc, «magától értetődően* Csehszlovákia, Hollandia, Dánia, a skandináv államok, Franciaország és «mindenek előtt* Anglia) az egyház jó lelkiismerettel támogathatja ... Karner is azt mondja, hogy «Barth gondolatmenete e ponton sajnálatosan félrecsúszik, ill. politikai síkra téved.» (17. 1.) Ezután reámutat arra, hogy a keresztény állásfoglalást már előkészítette az ószövetség prófétáinak, főleg Jeremiásnak az álláspontja, mely a nemzetektől meghódolást követelt Nábukodonozor babiloni király, az Isten büntető ostora előtt ; a kereszténységben pedig nincsen ellenmondás egyrészt az Úr Jézus, Szent Pál és Szent Péter tanítása, másrészt a Jelenések könyvének felfogása között. Az újszövetség megköveteli az alattvalói engedelmességet az állam iránt, de harcol az önmagát istenitő állam imádása ellen. Karner Károly terjedelmesen használja az idevágó őskeresztény és modern irodalmat. A közbeeső irodalomról nem beszél. Dolgozata tanulságos olvasmány mindazok számára, akik összefoglalva megismerni óhajtják a kereszténység felfogását az államhatalomhoz való viszonyunkat illetőleg. Paíaky Arnold. Dr. Félegyházy József: Werbőczy Hármaskönyve és a kánonjog. Budapest, 1942. Félegyházy József váci teológiai tanár a magyar jogtörténettudomány régi adósságának legalább egy részét törleszti le, amikor Werbőczy forrásaiIRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 171
