Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
ORBÁN LÁSZLÓ 165 kedik ezek közül a Szentírás sugalmazottságáról és a krisztológia köréből vett tanulmánya: L’Inspiration des Divines Écritures. Principes et applications (Liège, 1911) ; Jésus, Fils de Dieu, et ses récents contradicteurs. Critique libérale Témoignages primitifs. Evolution du Dogme (Liège, 1914). Ha egyik-másik nézete a szentíráskritika mai mérlegén könnyűnek mutatkozik, tekintetbe kell vennünk, hogy ezek a különben ma is értékes cikkek a modernizmus és az ú. n. integrizmus tudományos krízisének zavaros idejében Íródtak s maga a szerző sem tartotta őket végérvényes és megfellebbezhetetlen megoldásoknak. 1917-ben élete nagy fordulójához érkezett. Régi vágya érlelődött meg lelkében, mikor Huy mellett a La Sarte-i dominikánus kolostorban felvételre jelentkezett. A noviciátus elvégzése után rendi elöljárói ismét Löwenbe küldték s mivel közben már ugyanitt a doktori diplomát is megszerezte, korábbi novicius társainak pasztorális tanára lett. Később a Summa második, morális részének tanítására kapott megbízatást. A vérbeli tudós alaposságával és tudományos szerelmével mélyedt el Szent Tamás műveiben s egymásután megjelenő erkölcstani tanulmányaival rövidesen korunk első moralistái közé küzdötte fel magát. Tanulmányai: Quelle place assigner au traité de la Conscience? (1923.) Le traité des actions humaines dans ta morale thomiste (Revue des Sciences Philosophiques et Théologiques), Note sur la notion du probable en rapport avec le problème de la conscience, (Bulletin Thomiste), nagy elismerésre találtak. Merkelbach szakított az erkölcstan kazuisztikus módszerével és világos okfejtéssel, programmszerűen megvázolta egy mindvégig Szent Tamásra támaszkodó summa theologiae moralis körvonalait. Ugyancsak Iöweni tanársága idején jelentek meg alábbi művei : Quaestiones de Castitate (1926) ; Quaestiones de Embryologia et de administratione Baptismatis (1927) ; Quaestiones de variis paenitentium categoriis (1928) ; Quaestiones de Paenitentiae ministro eiusque officiis (1928) ; Quaestiones de partibus Paenitentiae et de dispositionibus paenitentis (1928) ; Quaestiones de variis peccatis in sacramentali confessione medendis (1935) ; Quaestiones de Embryologia et de Sterilisatione (1937). 1929-ben P. Merkelbach életének második fordulójához ért. A már világhíres teológust generális rendfőnöke Rómába hívja, hogy az Angelicum pápai intézetében folytassa tanári működését. Itt született meg tudományos munkásságának koronája, a háromkötetes Summa Theologiae Moralis (De Principiis, 1931; De Virtutibus moralibus, 1932; De Sacramentis, 1933). Művének értékét és sikerét a páratlanul lelkes fogadtatáson és elismerő kritikákon kívül eléggé szemlélteti, hogy még életében három kiadást ért meg. A szerző világos okfejtéssel tárgyalja benne, mindvégigSzent Tamás nyomán, a theologia moralis alapvető princípiumait, s emellett nem feledkezik meg a problémák gyakorlati oldaláról sem. Nagy földije, a híres moralista P. Vermeersch S. J. halálakor kiadott emlékkönyvben külön tanulmányban is kifejti és szorgalmazza a müve megírásánál követett izig-vérig skolasztikus módszert (Misceli lanea Vermeersch ; Analecta Gregoriana IX, Romae, 1935 p. 1—16; Morals- theologiae idonea methodus).
