Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
142 BENDEFY LÁSZLÓ nyugati országok keresztény sergei is készüljenek fel a mohamedánok ellen és vele együtt támadják meg a Szentföldet bitorló muzulmánokat. IV. Sándor pápa válaszlevelét már szóról-szóra ismerjük. (Ebből szerzünk tulajdonképpen tudomást Johannes Ungarns személyéről és szerepéről is.) A levél — a szerző fordításában — magyarul így hangzik : «Figyelmeztetés a tatárok királyának, hogy előterjesztésével, amely — mint monáják — a hitünkre való áttérési szándékát tartalmazza, forduljon a jeruzsálemi pátriárkához. H ul ag un ak, a nemes férfiúnak, a tatárok kiváló királyának tisztesség a jelenben s vezesse az a dicsőséghez a jövőben. — Szivünk ujjongott az Úrban, s lelkünk tisztességében örömtől duzzad, mert az Ő könyörületessége, ahogy erősen hisszük, lelki szemeidet jóságának kegyességével felnyitotta; sőt miként értesültünk, az igaz világosság fénye annyira felragyogott neked, hogy teljes szenvedéllyel törekedsz és igaz szívvel fohászkodsz az igazság megismeréséért a keresztény hiten keresztül. A napokban ugyanis Johannes U n gar us ez ügyben küldött követedet maga mellé véve Apostoli Székünk előtt feltárta, hogy minden óhajtásoddal, üdvösségedet célozva, fogadalomból kívánkozol az után az igaz katolikus hit-, és az evangéliumi tanítás után, amelyet a római szentegyház vall és hirdeti, hogy mi, a Krisztusi imádók számlálhatatlan együttese, és akiket a keresztény név címe jelöl, a szent keresztség vizéből újjászületünk; ehhez kapcsolódva a Nagyságod részéről küldött ama követ azt kérte tőlünk, jelöljünk ki valaki alkalmas férfiút, aki nagyon jártas az említett tan tudományában, és életének tisztaságától ékes, hogy Téged szent szolgálata közben a keresztség kegyelmében részesítsen, és ezen lelki megtisztulásból fakadó újjászületéssel karöltve ugyancsak az Anyaszentegyháznak az egységéről szánt tanításokkal kioktasson. Bárcsak megvilágosulnának előtted, nagyságos Fejedelem, lelkünk titkai, bárcsak világosan látnád, milyen kellemesen érintett bennünket ilyen irányú kérelmed, s ezzel összhangban milyen tökéletes ujjongásunkra s örömünkre szolgált az, hogy az Apostoli Szék jósága az üdvösség felé elakadó lélekzettel és szapora léptekkel közeledő fiával minél kedvesebben, a legbensőbb szeretet kitárta karokkal, és a jámborság nyílt kebelével szembetalálkozzék. Ezt pedig, vagyis a lelkek üdvösségét — minden nép számára — isteni sugallatból, gondoskodásunkkal, minden tekintélyünknek latba- vetésével vágyakozva kutatgatjuk: s minden óhajtásunkkal és teljes erőnkből minél gondosabban erre törekszünk. Ó, mekkora gyönyörűséggel telik meg lelkünk, midőn felnyitjuk szívünk belső rekeszeit; ha meggondolod, láthatod, milyen kegyesség ez Teremtődtől és Megváltódtól, aki az emberi nem megváltásáért a fájdalmas Keresztet vállalta, hogy te és alattvalóid, akik érdemeid gyarapításában és a
