Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége (Folyt.)
A PÁPASÁG MINT A VÁNDOREGYHÁZ VILÁGOSSÁGA ÉS ERŐSSÉGE II A tanítói tekintély fényét hasonló organikus megnyílás révén látja meg a lélek, mint a már említettekét. Csakhogy itt a már újjászületett lélek erői nyílnak meg és nyitják meg a zsilipeket, vagy azok engedik behatolni a fényforrás sugarait. Nem következtetés révén, hanem közvetlenül érintkezik a lélek ezzel a tekintéllyel is, mert a tanítást közlő tényezők sorában semmi sem áll fölötte. Erejét nem más szervből meríti; önmagában hordja megindokoltságát, ha, mint minden más rendben is, a transcendens tényező — a jelen esetben a Szentlélek segítsége — fölötte áll is, és ebben van lehorgonyozva. Csak a teremtmények rendjében első tehát és mint ilyen, önálló fény- és erőforrás. Minden tekintély ilyen, hiszen belőle eredeztetendő a részleges ismeretek világossága és meggyőző ereje. Az tartozik lényegéhez, hogy saját lekötőerejét átárassza más adottságok tartalmára is és így ezek végül is a tekintély erejében nyűgözzék le a lelket. Ámde az erők kölcsönös hatásának az az általános törvénye, hogy egymáshoz arányosulnak. Természetszerű és harmonikus lefolyású a kölcsönhatás csak akkor lehet, ha a mozgatóerő megfelelően felkészült vagy felszerelt alanyra hat. Enélkül befolyása vagy teljesen hatástalan marad, vagy pedig természetellenes (erőszakos) lesz. Valamiképen alakító tényezőt (forma) közöl a mozgó, változó valósággal, hacsak átmeneti jellegű is ez magában véve, de az állandósulás felé törekszik (ezért forma intentionalis és a mozgás actus entis in potentia). A formáról pedig tudjuk, hogy csak a megfelelőkép disponált anyagban valósul meg, ennek hiányában pedig minden valósítási kísérlet meghiúsul. Itt találjuk meg az okát, hogy miért erőtlen oly sokszor az egyházi tekintély. Csalhatatlan bizonysággal csak ott működik, ahol a lélekben a Veritas prima fényessége felcsillant. Ez a lelkiség szomjazza az Egyház szájából jövő igét, hiszen ez a tápláléka. Az.apostoli, tanítói tekintély tehát ebből a benső fényességből meríti hatóerejét, enélkül gyönge vagy teljesen erőtlen. Teljesen erőtlen ott, ahol az üdvösségvágy nem működik, ahol pedig ez megvan, ennek a disponáló hatása szerint növekszik ereje. A tekintély a tárgyi szentség függvénye. Ebből meríti ontológiai elsőbbségét, sorrendbeli különbsége pedig a befolyásolás hatásaként jelentkezik. Ha a tekintélyen az igazsággal összekötő tényezőt értjük, akkor csak az önmagában jól, helyesen, az igazság eszmei valóságának megfelelően rendezett tényezőket illeti meg ez a név. Ennek következtében az igazi tekintélynek nemcsak tárgyi, meg nem előzhető elsőbbség közlésétől, s azonnal belátjuk, hogy a Veritas prima vagy tétlen marad, mivel az örök Igazság közlésére alkalmatlan anyag került a lélekbe, vagy pedig az igehirdetés hiánya miatt szószerinti kinyilatkoztatással kapcsolhatja csak az elmét Isten valóságához. Ha tehát a hit az üdvösség kezdete, akkor az igehirdető Egyházon kívül csakugyan nem lehet ezt megtalálni, vagy pedig csak rendkívüli, egészen különös isteni kinyilatkoztatás nyithatja meg az üdvösség kapuját.