Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Móra Mihály: A görögkeleti egyházjog, a katolikus egyház és az állam

De a püspökségalapítási buzgalom tovább folyt Erdélyben is : a románok három új püspökséget szerveztek. Annál kisebb sikerrel járt Magyar- országon a sem nem szerb, sem nem román ajkú magyar görögkeleti hivek egyházi főhatóságának kérdését rendezni : továbbra is a budai szerb görögkeleti püspök vitatta joghatóságát.

Az egyesült jugoszláv görögkeleti egyház azonban nem elégedett meg a fentiekkel, hanem a magyar területen maradt budai püspököt is a maga fennhatósága alatt levőnek tekintette és ennek kapcsán a magyar görögkeleti kérdés rendezésére egyedül magát tartotta hivatottnak.1 Már magában az is felette sajátságos helyzet az ál’amjog szempontjából, hogy a budai görögkeleti püspök — még ha nem .s volna tagja a magyar országgyűlés felsőházának — «az autokephal szerb orthodox egyház hierarchái között foglaljon helyet» és «a belgrádi szent szinódus juriszdikciója alá kerüljön».1 2 Ez a már önmagában is tarthatatlan helyzet akadályozta részben meg, hogy a magyar görögkeletiek nem építhették ki a maguk magasabb egyházi szervezetét és nem kaphattak püspököt3 — és úgy látszik, még ma sem kaphatnak —, amikor a jugoszláv állam és nyilván nemzeti egyházi szervezete sem bír a régebbi hatalmával. Minthogy a világi hatalmat természetszerűen nélkülöző és ma még nem hadviselő állam városában székelő konstantinápolyi pátriárka bizonyára nem rendelkezik azzal a befolyással (és ha rendelkeznék is, bizonyára nem kívánná azt az alábbi irányban gyakorolni), hogy egyes, Budapestet elérni akaró európai görögkeleti püspököknek megtiltsa az ideutazást vagy az itt tartózkodónak a szükséges egyházi

1 Plurirmus, 5. — Ebből az is következett volna, hogy a független és önálló jugoszláv görögkeleti egyház egyházkormányzati és bíráskodási hatáskörrel rendelkezett volna — a magyar impérium területén. A m. kir. Kúria legutóbb egy bűnper kapcsán állást foglalt ebben a kérdésben is. Annak megállapításáról volt szó, hogy a vádlottat a görögkeleti papi minőségétől az illetékes egyházi hatóság fegyelmileg megfosztotta-e. Arra volt ugyan adat, hogy a volt jugoszláviai görögkeleti, más elnevezés szerint az ú. n. szerb, horvát és szlovén királysági autokephal egyesült orthodox keleti egyház e tárgyban a vádlott ellen fegyelmi határozatot hozott. «A volt jugoszláviai görögkeleti egyház azonban» — állapította meg a Kúria — «a magyar közjog szerint magyar állampolgárra — beleértve a görögkeleti papot is — ilyen hatáskörrel azért nem bírhatott, mert ez az egyház a volt jugoszláv állam keretében a magyar állam felügyeletétől és ellenőrzésétől függetlenül működött. Márpedig a viszonosság hiányában sem ismerhető el egy külföldi állammal szoros közjogi kapcsolatban álló külföldi, ú. n. önálló és független (autokephal) görögkeleti egyház szervének a joga arra, hogy magyar állampolgár fölött magyar államjogi hatállyal ítélkezzék. Ezen nem változtat az sem, hogy a görögkeleti egyház magyarországi szervezetében szükségesnek mutatkozó közjogi hatályú változás, különösen a magyar görögkeleti egyház szervezetének az 1868: IX. t.-c. 9. §-ában foglalt kijelentés óta esedékes végleges megalkotása, mindeddig nem valósult meg.» B I. 2939/1942/78. sz.

2 Berki, 134, 137.

3 Plurirmus, 5.

A GÖRÖGKELETI EGYHÁZJOG, A KAT. EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM 135