Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: A görögkeleti egyházjog, a katolikus egyház és az állam
134 MÓRA MIHÁLY hanem a szükséges egyéb egyházszervezési munkálatokat is, ha ennek kellő jelentőségét az illetékes tényezők nemcsak belátták volna, hanem a belátás után megfelelő anyagi és jogi megalapozással láttak volna a megvalósításhoz, mint azt mások más országban meg is tették. Az sem volt feltétlenül hátrányosabb, hogy az orosz egyháznak a bolsevizmus folytán jelentéktelenné válása után a konstantinápolyi pátriárka befolyása némileg megnőtt annak ellenére, hogy közvetlen híveinek száma a török-görög népességrendezés következtében is megcsappant, sőt, bár ez nem lényeges a magyar jog szempontjából, de éppen az utóbbi tény nyitott utat olyan lehetőségek kihasználásának is, amelyek a pátriár- kátus számára is előnyösnek bizonyultak volna már azért is, mert ez tekintélyének és anyagi erejének növelésére lett volna alkalmas. A csekélyebb lélekszám egymagában még nem szolgálhatott okul a kérdés bagatellizálására. A volt Csehszlovákia a Csonkaországgal körülbelül egyenlő lélekszámú (később persze megnövekedett), Finnország a hazainál alig tízezerrel nagyobb lélekszámú görögkeleti egyházuk számára keresték és meg is találták azt a megoldást, amelyet az állami joguk érdekében megfelelőnek tartottak. Igaz ugyan, hogy az utóbbi egyházának autonómiája is korlátozottabb, mert Finnország megválasztott érsekét a konstantinápolyi pátriárka erősítette meg, tőle kellett kérnie a szent myront. Finnország számára azonban az lehetett a legfontosabb, hogy görögkeleti egyházának függetlenségét biztosítsa a szomszédos orosz görögkeleti egyháztól, amelynek feléledése nem volt kizárt és még ma sem kizárt, a szükségesnek ítélt későbbi lépésre ezután is sor kerülhetett volna. Azt sem szabad feledni, hogy Finnországban megelőzően korántsem állott fenn a görögkeleti egyház olyan auto- kephalitása, mint nálunk. Az utódállamok nem sokáig haboztak, hogy az újonnan megszerzett területek görögkeleti egyházi szervezetét állami hatállyal beletagolják a már meglevő egyházi keretekbe. Sem a jugoszláv, sem a román állam nem tartotta fenn a külön karlócai és nagyszebeni metro- polia önálló szervezetét : az elsőt az autokephal görögkeleti román egyház (1919-ben), a másodikat a szerb-horvát-szlovén királysági autokephal görögkeleti egyház kebelezte be. A kánoni elbocsátás kérdése sem okozhatott sok fejtörést. A konstantinápolyi pátriárka az előbbi bekebelezést 1925-ben, utóbbit 1922-ben kelt «tomos»-ával tudomásul vette.1 A csehek pedig nem is egy, hanem két (a Belgrádtól függő és a konstantinápolyi pátriárka alá tartozó) egyházmegyét is létesítettek.1 2 1 Berki Feriz : A magyarországi ortodox keleti egyház szervezése. (A budapesti görög keleti hittudományi főiskola kiadványai, 1.) Budapest 1942 ; görög nyelven is megjelent : &bqiç 0q. Mjibqkv: ‘Ogyavmaiç tjjç e» Ovyyagig ’Og&óóol-ov ’ExxXrjoiaç, Ev ’A&rjvaiç 1942. 2 Plurirmus: A keleti ortodoxia Magyarországon. Kny. Magyar Szemle 194 1 májusi sz., 5—6 1.
