Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: A görögkeleti egyházjog, a katolikus egyház és az állam
130 MÓRA MIHÁLY kételyeket támaszthat abban az irányban, hogy a múlt század hazai egyházi szervezeteiben a görögkeleti nem egyházi rendhez tartozó elem ismert mértékű részvétele kánonszerű-e.)1 Az állami jog lehetett és még lehet ma is ugyan érdekelt abban a kérdésben, hogy az unió elő- mozdíttassék, már annálfogva is, hogy állampolgárainak hitegysége biztosítva legyen. Amióta azonban az egyházpolitika terén az állam elhárította magától azokat a feladatokat, amelyeket például korábbi királyaink megoldhatónak véltek, s amióta az állam a térítés és egyesítés feladatait az állami jog korlátái között az egyházaknak engedte át, az állami jog számára csak a felségterületén fennálló több bevett egyház létezése révén előálló adottságoknak számbavétele s az ebből folyó következmények levonása maradt. Ebben a tekintetben fontos szerep juthat az állampolitikai és a nemzetiségi szempontoknak is, lévén a keleti egyház nálunk is erősen nemzetiségi színezetű. Állami jogunk állásfoglalását tehát az a ki nem küszöbölhető történeti tény szabja meg, hogy felségterületén több keresztény egyház működik. Feladatát abban látja, hogy rendezze az állami érdekek megóvásával ezeknek egymáshoz és az államhoz való kapcsolatát, egyházi önkormányzatát, meghatározza az állami ellenőrzés és felügyelet szabályait, az egyes egyházakhoz tartozó állampolgároknak az egyháztagságból folyó államjogi érvényű jogállományát, aminek körébe tartozik például a politikai jogok gyakorlása és a vallásváltoztatás kérdése. Hogy ezen a területen mozgó állami törvényhozás szempontjai nem mindig és mindenben egyeznek meg az egyes egyházak belső jogával és így a katolikus vagy görögkeleti kánonjoggal, az lehet sokszor sajnálatos, de (ezt a kánonjog ellenkező elvi álláspontjának fenntartása mellett is el lehet ismerni) egyben elkerülhetetlen az olyan paritásos állam közjoga számára, amely az egyház és az állam elválasztását teljesen nem valósította meg (ott a kánonjog sérelme még nagyobb lehet) s ennélfogva ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkozni kénytelen már a felekezetek közötti béke megóvása céljából is. így a katolikus egyház nem ismeri a kilépést a katolikus egyházból, az állami jog azonban a vallásváltoztatás szabályozására részletes normákat állít fel, amelyeket részben a vallásváltoztatás érvénytelenségével, részben esetleg közigazgatásjogi és büntetőjogi szankciókkal kényszerít ki. A két jogszféra közötti véleménykülönbség még élesebb lehet annál fogva, hogy egyes törvényhozások, mint a magyar is, az állampolgárok között e tekintetben semmiféle megkülönböztetést nem tesznek. Eszerint az a körülmény, hogy valaki pap, 1 L. erre Radies Emílián: Die orthodox-orientalischen Partikularkirchen in den Ländern der ungarischen Krone, Budapest 1886, 82 sköv. L, újabban Kérészy Zoltán : Újabb egyházrendezési feladatok Magyarországon, Notter Emlékkönyv, 664 sköv. 1. Prodán János : Az államfő legfelsőbb felügyeleti joga a magyarországi autokefális görögkeleti egyházban, u. o. 952—953.
