Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége (Folyt.)
8 HORVÁTH SÁNDOR O. P. tekintélynek, egyrészt azért, mivel nem tárgyi értékelő tényezők, hanem csak a működés alanyi létrehozói között szerepelnek, másrészt pedig azért, mivel hiányzik bennük az önállóság (vagy a subsistentia, vagy pedig ennek az analógiája szerint felfogott teljesség és önértékűség). Tekintélyt képviselnek azonban ama benső tényezők, amelyek ismereteinket tárgyilag és legalább is valamely meghatározott rendben önállóan mértékük vagy alapozzák meg. Két ilyen tényezőt említettünk eddig : a) az észelveket, amelyek az első, örök igazságot helyettesítik lelkűnkben az emberi értelem természetes ismeretszintjén és határai között, b) a Veritas primât in se, amely a természetfölötti hit működését szabályozza és értékeli tárgyilag. Ezt a két főtekintélyt kívánják meg az emberi ismeretnek a Gondviselés rendjébe beállított köznapi módjai : természetes ismeretünk az észelvek, a hitbeli pedig a Veritas prima tekintélyén alapszik. Ugyanerre az eredményre jutunk az erkölcsi téren is. A gyakorlati észelvek készültsége (habitus primorum principiorum synderesis), és a tárgyilag adott általános végső cél (finis in communi) a természetes cselekvésmód főtekintélyei, a természetfölötti rendben pedig a Veritas prima erejében felcsillanó határozott végső cél (Isten) és a gyakorlati észelveknek az evangéliumi cselekvésmódra alkalmassá tevő kiegészítése és megvilágítása a Veritas prima fényétől, képviseli a tekintélyt a gyakorlati téren. Mindkettő azonban különféle módon letompított megjelenési formája az istenség határt nem ismerő tárgyi fényességének (lumen divinum per se subsistens). Ezért ismeretünk végső tárgyi értékelője és létrehozója ez az örök világosság és így végeredményben minden ismeretünk Istenre támaszkodik, Ő az általános mindent felölelő és eredeztető tekintély.1 Az irányító tekintély főbb elemeit tehát így foglalhatjuk össze : a) vagy megszorítás nélkül, de legalább is bizonyos rendben elsőbbség illeti meg ; b) elsőbbségének ereje árad át a valóság más adataira ; c) a hatókörébe kerülő dolgokat vezetés, irányítás vagy hasonló befolyás révén úgy horgonyozza le, hogy ezek megmozdulása vagy működése helyesen csakis a tekintéllyel való összeköttetésben történhet. A megismerés terén az irányított alanyokra nézve közömbös, hogy külső, a tekintély megbízhatóságáról alkotott Ítélet, vagy benső, a tekintélyt önmagában szemléltető belátás valósítja-e meg a vele való érintkezést. A tekintély értékének, elsőbbségének és a vezetésre való alkalmasságának föltétlenül a belátás tárgyának kell lennie. Ez azonban a végső tekintélyekre vonatkozólag sohasem logikai levezetésből származó belátás, hanem organikus meggyőződés. Az értelem meghajol előtte, mivel náluk magasabb értékelő tényezőt nem találhat. Az értelem természetes zsilipéi nyílnak meg és beomlik az élővíz, amelyből minden további életmegnyilvánulása táplálkozik. Az értelem látóvá lesz, szeme meg1 Erről szól külön tanulmányunk : A részleges tekintély viszonya az általánoshoz.
