Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Pataky Arnold: Adatok Szent Pál misztikájához
08 PATAKY ARNOLD fel a keresztséget (Tesz. I. II., Gal., Kor. I., II.). Ezeket mindenekelőtt meg kellett erősítenie a keresztény hitben, visszatartani a pogányság bűneitől, megszüntetni a köztük lábrakapott visszaéléseket. A misztikára vonatkozó kérdések rendszeres tárgyalására tehát alkalma sem volt az apostolnak, bár már ezekben a levelekben is igen sokat beszél a lélek kapcsolatairól az Istennel. Jóval több alkalma nyílt az Istennel való bensőségesebb egyesülésről beszélnie az első római fogságban írt leveleiben, amelyek az egyház egész életén keresztül a katolikus misztikára vonatkozó tanításnak gazdag forrásai maradnak. Leveleiben így számos olyan hely van, mely világosan mutatja a nagy apostol elgondolásait az Istennel való egyesülésre vonatkozólag : mindenkit, akit az Isten a keresztség kegyelmére meghívott, egyszersmind a vele való bensőséges és meghitt egyesülésre is meghívott. Az Isten azt óhajtja, hogy «mindnyájan beteljünk az Istennek egész teljességével».1 Szent Pál azonban jól tudja, hogy az Istennel való egyesülésnek magasabb fokait nem minden lélek éri el tényleg is. Arra, hogy az ember eljusson végső céljához, a mennyországba, a megszentelő malasztnak bármily csekély mértéke is elegendő ; viszont hiába várja az örök boldogságot az, akinek a leikéből hiányzik a megszentelő kegyelem. 2. — Szent Pál misztikájának középpontjában kifejezetten a léleknek az Úr Jézussal való kapcsolata áll ; csak Jézus Krisztus által egyesülhet a lélek a Szentháromsággal. A Jézus név Szent Pál leveleiben — nem szólva a Zsidókhoz írt levélről — 220-szor, a Krisztus név 400-szor, a xvqioç (Úr) név pedig — az Üdvözítő megjelölésére — 280-szor fordul elő. Összesen tehát 900-szor olvassuk a mi Urunk Jézus Krisztus nevét a nagy apostol leveleiben ... A Zsidókhoz írt levélben, melynek megfogalmazása a legvalószínűbb magyarázat szerint Szent Pál valamely tanítványának a műve volt, Jézus neve 11-szer, a Krisztus név is 11-szer, a xvqioç név az Úr Jézus megjelölésére 3-szor fordul elő ; ezenkívül 9-szer olvasható a vióg név, ugyancsak az Úr Jézusra vonatkozólag. Igaza van Prat-nak : a damaszkuszi sorsdöntő jelenés óta Szent Pál tekintete «magát felejtve» Jézus szent személyére szegeződött, Krisztus őt «teljesen magához ragadta». . ,1 2 De Szent Pál azt is jól tudja, hogy a tökéletesség betetőzése a léleknek a Szentháromsággal való legbensőségesebb kapcsolatában áll.3 Szent Pál szerint a keresztény ember élete Jézus Krisztussal egyesült élet, valóságos életközösség a megtestesült, megfeszített, feltámadt és megdicsőült Krisztussal. A keresztség szentsége által a megkeresztelt új teremtménnyé,4 új emberré5 lesz. Akik Krisztusra (elç Xoiaxóv) 1 Ef. 3, 19. 8 Filipp. 3, 12. 3 V. ö. Kor. I. 15, 28. 4 Kor. II. 5, 17 ; Gál. 6, 15. 6 Ef. 2, 16; 4, 24; Kol. 3, 9. 10.
