Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 93 (tehát «praesumptio iuris et de iure«) — törvényesnek vélelmezendő a házasság- kötés után legalább 180 napra s a házasság felbomlása után legkésőbb 300 napra (a német törvény szerint 302 napra) született gyermek. A kánonjog ilyen kérdésekben nem ismer «praesumptio iuris et de iure»-véielmet, hiszen kánoni alapelv, hogy a státusper soha nem lesz res iudicata. Az 1115. kánon 1. §-a értelmében, ha a gyermek a házasság tartama alatt fogantatott, a férj vélelmezendő atyának, hacsak az ellenkező evidens bizonyítása be nem következik. Ennek a jogi vélelemnek a lerontásához nem elég annak bizonyítása, hogy az anya mással is érintkezett, hanem bizonyítani kell, hogy a gyermek nem a férjtől való, pl. a fogamzás időszakán belül különböző helyen éltek vagy a férj impotentia avagy sterilizáció miatt ebben az időpontban nem érintkezhetett feleségével. (V. ö. : Sipos : A Kát. Házasságjog rendszere, 111. kiad. 334. 1.) Az egyházjog éppen abban különbözik a világi jogrendszerektől, hogy ilyen vélelem ellen az apaság kérdésében mindig megengedi az akciót, míg a világi jogrendszerek csak bizonyos esetekben. A másik kánonjogi vélelmet az 1115. kánon 2. §-a tartalmazza, amely kimondja, hogyha a gyermek legalább hat hónapra születik a házasság megkötésétől vagy tíz hónapra a házasélet megszűnésétől, törvényesnek veendő. Ez a vélelem is annyira különbözik a világi jogrendszerektől, hogy szintén megtámadható. Elemezi Ciprotti a törvényesltés különböző formáit is. Kiemeli, hogy az utólagos házasságkötés útján való törvényesltés — a többi feltétel fennforgása esetén — akkor következik be, ha a szülők házasságot köthettek volna 1. a fogamzás idején, vagy 2. a terhesség alatt, vagy 3. a szülés időpontjában. Nem szükséges tehát, hogy a házasságkötés mindhárom időpontban lehetséges lett légyen, hanem elegendő, ha a házasságkötési «habilitas» a három időpont közül egyikben megvolt. Ez azért érdekes, mert a legtöbb állam polgári joga (többek között az olasz, a francia, a svájci törvény) a fogamzás idején kívánja meg a szülők házasságkötési képességét (a német törvény viszont a szülés időpontjában követeli meg). Ha ellenben a szülők házasságkötési képessége csak a gyermek születése után áll be, a házasságkötés nem teszi törvényessé a korábban megszületett gyermeket. (Ezt az elvet már Hilling hangoztatta az Archiv f. K- K. 1918. évf.-ban Schäferrel szemben.) Ha a szülők házasságkötési képessége az említett három időpont egyikében sem volt meg — bár ők az akadályról nem tudtak vagy jóhiszeműen tévedtek, — a gyermek törvénye- sitése utólagos házasságkötés esetén szintén nem következik be. Az 1051. kánonnal kapcsolatban — amely a dispensatio útján bekövetkező törvényesltés eseteit szabályozza — kiemeli Ciprotti, hogy a dispensatio- nak bontó akadály alóli felmentésnek kell lenni s nem következik be a törvépyesí- tés, ha tiltó akadály vagy a kötelező jorma alól adják a felmentést. Nem következik be a törvényesltés akkor sem, ha nemlétező akadály alól adják a felmentést, bár tévedésből az akadályt létezőnek hiszik. Ha az akadály nem dispensatio által, hanem más okból hárul el, szintén nincs törvényesltés. Ellenben az 1051; kánon értelmében a törvényesltés a dispensatio után bekövetkezik akkor is, ha a
