Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
EGYHÁZI IRODALOM ÉS MŰVELTSÉG SZENT ISTVÁNTÓL KÁLMÁN KIRÁLY HALÁLÁIG.1 3. Udvari irodalom. Intellektaalizdlódás. Fölvilágosodás. Az a kép, amelyet nagyobb legendája rajzol Szent Istvánról, a század- forduló táján írott kisebb legendában néhány vonással realizálódik. Ezek a vonások a történeti érzék erősödésére mutatnak, arra, hogy az író, aki tudatosan egészíti ki a nagyobb legendát, annak történetszemléletét már nem érzi teljesen kielégítőnek. A nagyobb legendában az uralomra jutó Szent István ellen az ördög támaszt viszályt, hogy «Krisztus harcosának szent eltökélését megzavarja». A kisebb jellemzi a lázadókat és megmondja, miért lázadtak : «luxus et desidia» laktak szívükben és — igaz : az ördög biztatására (diabolico instinctu), de itt viszont ez hat mellékesnek a fogalmazásban, — elvetették a király törvényét, mert látták, hogy el kell hagyniuk eddigi szokásaikat. Szent István alakját, eljárását is bizonyos emberi mozzanatokkal teszi gazdagabbá. A majorban a kereszt, a Szűzanya, Szent Márton és Szent György segítségével legyőzi ellenségeit. A minor több indítékot ad a király büntetésének : a személyében, tekintélyében is megsértett uralkodó vezet valóságos bosszúálló hadjáratot. A lázadók ugyanis városait dúlják, majorjait pusztítják, birtokait fosztogatják, szolgáit üldözik és — hogy a többit elhallgassam, mondja az író : — csúfot űztek a királyból (regi insultare). Szent István erre hadat vezet ellenük. A legenda itt újra motivál, egyenesen «stratégiai» megjegyzéssel s egyben a király haragját is aláfestő, igazoló tényekkel. A lázadók «épp e napokban a Veszprém nevű várost ostromlották, hogy ezzel őt még inkább mocskolják : tudniillik ott akartak tanyát verni, ahol a király szállása és rendes tartózkodási helye volt s ahonnét könnyebb út és mód nyílott más erősségek elfoglalására». A lázadókat utódostul az Egyház szolgáivá tette ; később, főemberei közbenjárására, csupán tizedfizetésre kötelezte őket, «nehogy a nyomorúság elűzze őket a földekről». Azért rendeli el, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, mert észrevette, milyen teher a híveknek messzi földekről gyűlni össze misére és «nehogy a nép a fáradságot elúnva, vallási kötelességét elhanyagolja». A transzcendens történetszemlélet kissé háttérbe szorul ; még itt is van jel— 1 Az előző közleményt 1. Theológia 1942 (IX.) 145. skk.
