Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége
92 IRODALOM — LITERATUR BULLETIN nyesltették, az Egyház is, az állam is jogosult illetékessége keretein belül intézkedni s az Egyház a kánoni, az állam pedig a polgári joghatások tekintetében engedélyezheti a törvényesitést. d) Az a) pontban említett eset kivételével az állam a polgári joghatások tekintetében egyszerű recognitio-t engedélyezhet törvényesités helyett (az apa elismerése). e) Nem helyteleníthető, ha az állam az utólagos házasság útján történő törvényesitésnél a gyermeket nem tekinti minden tekintetben egyenlőnek a törvényessel, minthogy az 1117. kánon az egyenlősítést csupán a kánoni joghatások tekintetében mondja ki. Annak meghatározása, — folytatja Ciprotti — hogy a gyermek törvényes-e vagy sem, ha a törvényesség a házasság érvényességétől függ, az egyházi bíró joga, ha pedig a törvényesség a házasság megkötésének tényétől függ, a polgári bíró is illetékes. Az 1114. kánon szerint a törvényesség első feltétele, hogy a gyermek érvényes vagy vélt házasságból származzék. (Az 1015. kánon 4. §-a szerint vélt házasság az olyan érvénytelen házasság, amelyet legalább az egyik fél jóhiszeműen kötött, mindaddig, amíg mindkét fél bizonyossá nem lesz az érvénytelenségről.) Ebben a kérdésben sok ellentét keletkezhetik az Egyház és az állam között, hiszen több állam nem ismeri a vélt házasságot. A francia és az olasz törvény említi, viszont a svájci és a lett törvény az érvénytelen házasságból származó gyermeket mindig törvényesnek, ellenben az angol törvény — kevés kivétellel — törvénytelennek tekinti. Az új német törvény aszerint dönt ebben a kérdésben, hogy milyen címen érvénytelen a házasság. A törvényesség további kánonjogi feltétele, hogy a gyermek érvényes házasságban fogantassék vagy szülessen. Ha a fogamzás érvényes házasságban történt, nem szükséges, hogy a születés is annak tartama alatt történjék, viszont a házasság tartama alatt született gyermek törvényes, ha a fogamzás a házasságkötés előtt történt. (A kódex előtt ez vitás volt. Vannak ma is Írók, akik az ilyen gyermeket nem törvényes, hanem utólagos házasságkötés által törvényesített gyermeknek mondják.) A törvényesség bizonyításával kapcsolatban rámutat Ciprotti a felmerülhető kétségekre. Ilyenek : A fogamzás a házasság tartama alatt történt-e? Az atya a gyermek anyjának férje-e? Ikreknél mindegyiknek ugyanaz-e az atyja? (A szerző hivatkozik arra a tudományos megállapításra, hogy az ikreknek különböző atyjuk is lehet.) Bizonyítási lehetőség híján a kétségek tekintetében sűrűn menekül az egyházi és világi törvényhozás egyaránt a vélelmekhez. Már XIV. Benedek kimondotta, hogy kétség esetében a gyermek érdekében a törvényesség mellett kell dönteni. Ugyanez a szabály a talált gyermeknél is. A polgári törvények két vélelmet kodifikálnak. Az egyik : a házasságban élő anya gyermeke atyjának a férje vélelmeztetik, de ez a vélelmezett törvényesség megtámadható. Ezt kimondja az olasz, a francia, a svájci, a német stb. törvényhozás is. A másik vélelem szerint — amely már nem támadható meg
