Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége
68 P. TAKÁCS INCE hegyétől a konstantinápolyi Peráig eső terület, vagyis egész Kisázsia, ahol viszonylagosan elég sok franciskánus missziós település észlelhető.1 A kipcsaki birodalom nyugati része, különösen a délnyugati ki- szögelő krimfélszigeti misszió ennek a roppant nagy területnek a kereszténység szempontjából a legszámottevőbb tényezője. A kipcsaki részt, rendi nyelven Vicaria Aquilonarist, a ferences közigazgatás — mint már említettük — két tagozódásra szelte. Az egyik a custodia Gazariae (v. Gazzariae), amely földrajzi terület az egykori kazár (Gazaria) birodalom zöme lehetett, s amelynek Krim a legkeresztényibb része ; a másik a custodia Saray (Szeráj) a Volga mellett. Golubovich atya 14 táblát közöl a keleti missziók állomásairól. Ezeket a táblázatokat XIII. és XIV. századbeli kódexekből szedte össze.2 Ha tárgyunkra vonatkozólag e kimutatásokat szemügyre vesz- szük, a custodia Gazariae-re, főleg pedig Krim-félszigetre vonatkozólag, akkor az a nyilvánvaló kép rajzoltdlk ki előttünk, hogy a XIII. század végétől a XIV. század közepéig itt kiválóan dús gyümölcsökkel bővelkedő misszióval állunk szemben. Ellenben a XIV. század második felében a kolostorok már fogyóban vannak. E szerint 1286-ban négy helyen szerepel ferences kolostor : Kerquetiben (Bakcse-Szeráj), Kaffa, Sóikat, Vicum (Vicina) nevezetű helyeken. 1320-ban nyolc helyen van állandó tartózkodásuk. Ezek : Kaffa (két kolostorral), Sudak, Cembalo (mai Balaklawa), Barasson, Maurocastro (mai Akjerman), Vicina, Cersona (Sebastopol). 1334-ben ugyanez a nyolc kolostor áll. 1370-ben már csak hét helyen olvasunk kolostorokról. És pedig Kaffában van kettő, továbbá Sudák, Cimbalo, Ilice (A Dneper-folyó torkolatában), Sóikat és Carassu-ban (mai Karassu Bazar Krímben) egy-egy. Ez utóbbi, az 1390-i évről szóló tábla azért is fontos, mert a kortárs Bartholomaeus Pisanus hozza.3 Hogy a XIV. század vége felé megfogyott a misszionáriusok lakhelye, nem is igen csodálható. Idehaza, Európa belsejében is nagyon sovány idők jártak az Egyház és az egyháziak fölött. Elvilá- giasodás, pártoskodás (nyugati egyházszakadás), a század közepén pedig a halálimperátor mélyen belészántott az emberek életébe a leketc halál révén. A rend kebelén belül pedig nagy viták és magasabb eszmék nélküli meddőség sorvasztották a kedélyeket. Nálunk Magyarországon is talán külsőleg béke honolt, de a szellem már nem a régi. Ennek folytán az utánpótlás mindig jobban megcsappant, s bizony a missziókban eladdig már megszállt helyeket is föl kellett adniok. A legerősebb keresztényesítési folyamatot az 1310—1350. évek között észleljük. Ha ekkor elegendő emberrel rendelkeztek volna a tatárországi misszionáriusok, talán még egyszer annyi embert tudtak volna a keresztény hitre téríteni. 1 V. ö. Golubovich: Biblioteca, III. 198—199. s V. ö. Biblioteca, 11. 264—274. 1 Analecta Franciscana. IV. 557.
