Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége

66 P. TAKÁCS INCE szédos Matrikában is élnek keresztények,1 sőt még a távolabbi Alániá­ban is találhatók. Ha mindehhez hozzávesszük Rubruk utazásának jelentését, továbbá a nyugati, genovai és általában európai, bizánci keresztény kereskedők sűrű látogatásait, akkor megérthetjük a kelet­kező katolicizmus fellendülő ívelését az ott letelepedő franciskánusok révén. A tatárok magatartása. Hogy a nyugati kereszténység ennyire is erőre kaphatott, annak egyik oka abban keresendő, hogy az uralkodó tatárok más népekkel elég türelmesek. Jó példa erre Rubruk Vilmosnak az a megállapítása, hogy a tatárok között sok elhurcolt fogoly is tartózkodik, akiket azon­ban legkevésbbé sem bántanak, hanem fölhasználják őket különféle munkálatokra.1 2 Ugyanazt mondják az 1323-ban a Tartaria Aquilona- risból írt missziósok levelei is,3 amelyek szerint : minden szektát és törvényt maguk körül megtűrnek, csak az illető népek alkalmazkodja­nak az ő jogszokásaikhoz. Ugyanígy ír Johanca Hungarus is, midőn azt állítja, hogy egyáltalán nem törődnek azzal, ki milyen valláshoz tar­tozik. A keresztényeket meg éppen akkora szabadságban engedik élni, hogy sokan feleséget és nagy családot tartanak és gazdagabbakká vál­nak, mint maguk a tatárok. Nem is hívják a betelepedetteket vagy fog­lyokat szolgáknak, hanem társaiknak. Azt azonban elvárják, hogy a szaracénok (mohamedánok) ellen velük együtt háborúba vonuljanak.4 Mindennek szerintem az lehet az oka, hogy a tatárok ez időben még nem — legalább is nagy részben — még nem mohamedánok. Spalatói Tamás is azt írja a Historia Pontificum Salonitanorumban, hogy amidőn Magyarországon pusztítottak, nem kötötte őket sem keresztény, sem zsidó, sem mohamedán törvény.5 Később már mindig többen lesznek a mohamedánizmus híveivé, s ezzel együtt türelmetlenségük és vallási fanatizmusuk is növekszik. Amíg ez be nem következett, a tatá­rok megőriztek magukban bizonyos természetes jóságot, józanságot, keleties nyugodtságot és türelmességet. Mindez persze békeidőkre érten- tendő. Mert háborúban, különösen ellenséges nép vagy ország területén, főleg ha a lakosok ellentálltak nekik (Magyarország), akkor nagyon 1 V. ö. A. Theiner: Monumenta Vatic. Hung., i. m. I. 151—153 ; Bendefyr Az ismeretlen Juliánusz, 31. 2 Sinica Franciscana, I. 164—332 helyenként. 3 Archivum Francise. Historicum, XVI. 1923, 111. 4 Archiv. Francise. Hist., XV11. 1924, 66; Bendefy : Theologia, 1939, VI. 339—42; u. ő., Ferences Közlöny, 1937, XVII. 14—16, 70—74. — Fr. Johanca Hungarus levelének magyar fordítását adja Balanyi Gy.: Ferences Közlöny, 1927, 1928. 5 V. ö. Gombos Albin: Catalogus fontium historiae Hungaricae, III. 1938, 2239.

Next

/
Oldalképek
Tartalom