Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez
366 MÁTÉFFY BRUNO A XVIII. század közepétől a XIX. század második feléig megszakad a kármelita iskola folytonossága. Síri csend a misztika-irodalom terén. A szerzetesüldözések teszik ezt érthetővé, melyek szinte csak vegetálásra kényszerítik a szerzetességet Európában. Az üldöztetésből bőven kivette részét a kármelita rend is. II. József császár rendelete a rend legtermékenyebb tartományait pusztította el Németalföldön, úgyszintén Ausztriában és hazánkban. Majd a francia forradalom söpör el 173 francia Kármelt. 1835-ben a spanyol kármeli- tákát űzik ki hazájukból (2124 sarutlan kármelita 113 zárdából), végül az olaszországi zaklatások tetőzik be a rend szenvedéseit. Nem csoda, ha ilyen létért való küzdelemben nem lehet gondolni nagyobb irodalmi munkásságra. De aztán jön a feltámadás: az iskola régi nagy íróinak új kiadásával. Philippus a SS. Trinitate Summája nyitja meg a sort P. Berthold-Ignác rendezésében (Brüsszel, 1874). Majd Ven. P. Joannes a JM Instructio novicioruma, Thomas a Jesu könyve a szerzett szemlélődésről franciául : De la contemplation acquise, Bruxeles, 1886, Antonius a Sp. S. Directorium mysticuma (Paris, 1904). Spanyolországban megindul 1890-ben a kitűnő misztikus folyóirat San Juan de la Cruz (Segovia). Közben keletkezik Franciaországban Saudreau és Poulain kezdeményezésével a szemlélődés fölötti vita. A Kármel eleinte csak a maga tanait fejti ki : Alfonsus a Matre Dől. Pratique de l’oraison mental et de la perfection (8 vol., Bruges, 1909—14), Wenceslaus a SS. Sacramento : Fisionomia de un Doctor) 2 vol, Salamanca, 1915). De aztán a spanyol Peralta O. M. C. támadásai után a vitába is belebocsátkozik, hogy megvédje a szerzett vagyis cselekvő szemlélődést, különösen P. Claudius a Jesu Crucifixo az El Monte Carmelo (1917 s köv), P. Maria-Joseph a SS. Corde az Études Carmélitaines (1920) hasábjain. A disputa folyamán az írók úgy tekintették a szerzett szemlélődést, mint a nem misztikus lelkiút speciális imáját, nem pedig, mint átmenetet az elmélkedés és a belénköntött szemlélődés között. Újabban azonban P. Ezechiel a SS. Corde (Metodo de oracin y contemplación, Bilbao, 1932) vissza állította a régebbi pozíciót. Ez a vita már elcsendesedett és napjainkban P. Gabriel a S. M. Magdaléna Keresztes Szent János tanításán és a kármelita iskola történetileg tanulmányozott fejlődésén alapuló magyarázata talán végleges pontot tesz a szerzett szemlélődésről való vitának és a modern misztikus problémának. A jelenkorban kiválók még a következők : P. Eugenius a S. Joseph tanulmányai Keresztes Szent János Kármel-hegy útja c. könyvéről (El Monte Carmelo-ban, 1928 sk.), P. Evaristus a Virg. Carmeli kármelita nevelést előmozdító művei, P. Chrysogonus a SS. Sacr. könyvei, különösen San Juan de la Cruz, su obra cientifica y su obra literaria, Madrid 1929 és Compendio de Ascetica y Mistica, Madrid, 1933 (latinul is megjelent) ; P. Aurelianus a SS. Sacr. manuáléja Cursus Asceticus, Ernakulam India, 1917—18 ; P. Hieronymus a Matre Dei ; P. Paschal a SS. Sacr. (Szent János címszó alatt a Diet. Theol. Cath.-ben) ; P. Theodor a S. Joseph : Essai sur l’oraison, Bruges, 1923. Az Études Carmelitaines 1931 óta a misztika pszichológiai vonatkozásait
