Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez
360 MÓRA MIHÁLY két olyanformán, hogy utóbbinál a rendes per minden szabálya nem érvényesül : ezek kivételes esetek, amelyeknél nem kell a rendes per minden rendelkezését alkalmazni. Csak annyit jelenthet : itt az egyházi bíróság előtt lepergő sommás, rendkívüli, kivételes, mondhatni gyorsított házassági perről van szó. Mindebből azonban még nem következik, hogy ezekben az esetekben már nem a rendes per szabályai, hanem a közigazgatási eljárás normái kerülnek alkalmazásra. A per természetjogi szabályai itt is érvényesülnek, legfeljebb egyes, sajnos, közelebbről meg nem határozott tételesjogi szabályok maradhatnak el, hogy a cél : a gyorsabb elintézés megvalósulhasson.1 A történelmi fejlődés, a C. I. C. rendszerében elhelyezkedés, a fejezet felirata, a törényhozónak a rendkívüli házassági köteléki per jellegét eldöntő kifejezései, a bíróság elé tartozó ügyek általános meghatározása mellett kisebb jelentőségűek azok az érvek, amelyeket a peralkat mellett támogatólag felhoznak. Emellett szól nevezetesen még az is, hogy a rendkívüli házassági köteléki per (bár mint láttuk, nem kizárólagosan) ú. n. okirati per jellegű. Ugyancsak megerősít felfogásunkban, hogy e rendkívüli házassági köteléki perben is szerepel a házassági kötelék védője, akit XIV. Benedek pápa a házassági perre rendelt. Márpedig az Urkundenprozess nem a közigazgatás hatóság, hanem a bíróság elé tartozik a világi jogban is ; a defensor közreműködése pedig erőteljesen per- minőségre utal. De csak általánosságban utal s nem bizonyít kivételt nem tűrő módon és ez ennek az érvnek a gyönge pontja. A házassági kötelékvédő ugyanis az ú. n. inkonszummációs eljárásban is szerepel, ez pedig legfeljebb csak ténymegállapító és semmiesetre sem a mégiscsak lényegesebb elhatározó részében minősíthető pernek. Az a tény továbbá, hogy az elsőfok döntése ellen (azt kifejezetten sententia-nak nevezve nem is tehetné) nem recursust enged a C. I. C., szintén azt mutatja, hogy nincs közigazgatási eljárásról szó, hiszen az 1601. c. szerint a közigazgatási jellegű határozat ellen csak a római kongregációkhoz van panasznak (recursus) helye. Az 1992. c. az elsőfokú szerv döntését ítéletnek nevezi. Már pedig az ítélet a bíró olyan határozata, amely a felek részéről hozzá vitt és per útján (iudiciali modo) tárgyalt vitás ügy eldöntése (1868. c.). Részünkről nem tulajdonítunk ügydöntő jelentőséget annak az okoskodásnak, amely a másodfok határozatában is a rendes per-sommás per logikus ellentétét látja. A másodfok vagy megerősíti az elsőfokú ítéletet vagy az ügyet visszautalja az elsőfokhoz, hogy azt az elsőfokú bíróság rendes házassági köteléki per útján intézze el. Egymagából abból, hogy a másodfok megerősíti az elsőfok ítéletét, még aligha állapítható meg, hogy ez az eljárás nem közigazgatási, hanem bírói. A másodfok csak azt erősíti meg helybenhagyó határozatában, hogy casus exceptus forog 1 Triebs, 212—215.
