Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez

missé nyilvánító ítéletekről és intézkedésekről szól, holott ez a pápai «felmentés» nem azt állapítja meg, hogy a végre nem hajtott házasságot érvénytelenül kötötték meg.

A második és fontosabb érvet maga a konkordátum szolgáltatja. A 34. artikulus negyedik bekezdése u. i. kijelenti, hogy a házassági semmiségi ügyek és a végre nem hajtott házasság alóli «felmentés» az egyházi hatóságok elé tartozik. Az erre következő ötödik és hatodik bekezdés ezt az ellentétet juttatja azután kifejezésre a «provvedimenti» és a «sentenze» terminussal. Ugyanígy helyesen az olasz világi törvény1 szembehelyezése: «la sentenza del tribunale ecclesiastico, che pronuncia la nullitá dei matrimonio» és «il provvedimento, col quale è accordata la dispensa dei matrimonio rato et non consummato».

6. Annak, hogy az 1990.—1992. kánonokkal szabályozott házassági köteléki eljárás jogi jellege az irodalomban egyideig vitás volt, részben maga az új egyházi törvénykönyv volt az oka, amely nem választotta el megfelelően és nem foglalta össze világos rendszerbe a peres és perenkívüli, a bírósági és a közigazgatási eljárást. Az ingadozó terminológia itt is tápot adott az eltérő felfogásoknak.1 2

Azt azonban már aligha lehet a C. I. C. terhére írni, hogy az 1990.— 1992. c.-ban szabályozott eljárásban a házassági kötelékvédő perorvoslatát provocare szóval jelzi. Voltak ugyanis, akik ebből is tőkét akartak kovácsolni a közigazgatási jelleg mellett. Még az sem bizonyos, hogy a redaktorok ezzel az általánosabban hangzó kifejezéssel kerülni akarták a világos állásfoglalást a bírói-peres természetű fellebbezés (appellatio) és a közigazgatási jellegű panasz (recursus) között. A provocare szó használata mindenesetre gyönge érv a közigazgatási eljárás mellett éspedig elsősorban azért, mert az 1879. c. szerint a provocatio egyszerűen egyjelentésü a fellebbezéssel... ius habent a sententia appellandi, idest provocandi ab inferiore iudice qui sentetiam tulit, ad superiorem. Ha valakinek kétsége támadna, hogy ez megáll ugyan, mint általános perjogi értelmezés, de nem talál a házassági perre, az csak üsse fel a Codexet és annak a házassági perekre vonatkozó 1986. kánonját olvassa el, ahol is ez áll : A prima sententia, quae matrimonii nullitatem declaraverit, vinculi defensor... ad superius tribunal provocare debet. Sokszor kifogásolni lehet a Codex ingadozó terminológiáját, mint értelmezési és félreértelmezési lehetőségek forrását, az azonban nyilvánvaló, hogy a két kifejezés (provocare és appellare) a C.I. C. szóhasználatában, legalább is a jogorvoslatok tanában, aequivalens. Az ellenkező és téves magya1 Legge 27 maggio 1929, n. 847. Disposizioni per l’applicazione del Concordato dell’ll, febbraio 1929 tra la Santa Sede e 1’Italia, nella parte relativa al matrimonio; capo IL, n. 17—18. Jemolo—Bertola, 624.

2 A C.I. C. nagy jelentőségére, a kodifikáció érdemeire 1. tőlem: A kánonjogi kódex hatálybalépésének huszadik évfordulója. Kát. Szemle, 1939. 1. sz., kny. Budapest, 1939.

SZÉLJEGYZETEK A RENDKÍVÜLI HÁZASSÁGI KÖTELÉKI PERHEZ 357