Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Artner Edgár: Az ősegyház mariológiája
32 ARTNER EDGÁR eset tart. Sajnos, ez már nem igen vehető ki pontosan, de másrészt az irattekercs nem a próféták kizárólagos megkülönböztető jele, mert megtaláljuk azt apostolok, angyalok, Krisztus Urunk képein éppúgy, mint egyszerű élő és elhunyt hívekén is. Szerény véleményünk szerint ha már prófétát ábrázol az illető, akkor inkább Balaamra lehetne gondolni, hiszen nem Izajás, hanem ő jövendölte meg, hogy «csillag támad Jákobból...» (Num. 24, 17.) Igaz, hogy ezzel szemben Grossi-Gondi méltán hivatkozhatik újból csak Szent Justinusra, aki valóban Izajásnak tulajdonította a csillag-jövendölést. Ha — úgymond — a nagy apologéta elkövethette e tévedést, ugyanez feltételezhető e kép festőjéről is. Sőt — tehetjük hozzá — talán annál is inkább, mert a Vértanú-bölcselőnek egyébként is közelebbi köréhez tartozhatott, hiszen De Rossi óta többen igen valószínűnek tartják, hogy Szent Justinus is e katakombába temette- tett.1 Arra természetesen egyik kutató sem tudna választ adni, hogy mi értelme lenne egy sírboltban az «Ecce virgo concipiet.. .» ábrázolásának.1 2 Azért a magunk részéről hajlandóbbak lennénk pl. egy olyan megoldást találni, amely jobban megfelel a temetői-eschatologikus szellemnek. Ilyen lehetne talán, ha a férfiúban a napkeleti bölcsek képviselőjét ismernénk fel, aki a csillagra mutat, amely az isteni Kisdedhez vezette és kezében nem irattekercset, hanem ajándékot tart. Nem nehézség ez ellen az értelmezés ellen, hogy nem három mágus szerepel ; csak elég későn következtettek az evangélium által említett hármas ajándékból erre a számra ; az ókeresztény kor irodalmi3 és művészi emlékein kettőtől kezdve változó számban fordulnak elő. Jelen esetben a katakombái művészetben általános szimmetria-törvény is magyarázná, hogy a boltív másik oldalán levő három orante-nak megfelelően ezen a részen is hárman legyenek : Szűz Mária, a kis Jézus és egy mágus. Egy a közelben talált 1 A Mária-kép alatt húzódó II. századi régióban találtak ugyanis egy ilyen feliratot : M ZOYCTINOC. Nehézséget képez, hogy az M szigla így nem különböztethető meg a Marcus praenomen rövidítésétől. A közeli híres Veri- cundus feliraton így látjuk ezt: VERIC#|VNDVS. A kezdő Z azonban l helyett a kor epigrafikus emlékein elég gyakori ; pl. ilyen módon ZESV (Jesus helyett is). 2 E nézet legkitartóbb hirdetője Wilpert, aki legújabban az afrikai ú. n. Severa-epifátummal (Delattre szerint templomi relief volt : Madonna di Cartagine) való összehasonlítással is bizonyltja azt. Az «epifátum» SEVERA |1N DEO VI| VAS felirat után a mágusokat tünteti fel, majd Szűz Máriát ülve, a kis Jézussal karján, végül mögötte egy férfiút palliumban állva, kinyújtott karral. Ez utóbbit, akit eddig Szent Józsefnek tekintettek, Wilpert inkább Izajásnak tartja, mégpedig ruházata alapján. (La divina maternitá di Maria Vergine e il próféta Isaia — Riv. di arch, christ. 1934, 151.) Erre jegyzi meg a Bulletin de Théologie ancienne et médiévale (Abbaye du Mont César, Louvain 1936, 600. No. 1150.) ismertetése : «La longueur du manteau peut avoir une certaine importance pour l’histoire du dogme*. 3 V. ö. szerző : Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak magyarázata, Budapest, 1922, 75., sköv. old.
