Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Artner Edgár: Az ősegyház mariológiája
AZ ŐSEGYHÁZ MARIOLÓGIÁJA 31 hói felismerni. Annyi első tekintetre világos, hogy a főcsoport egy anya gyermekével. Az anya feje fölött levő csillag azonban, amelyre maga a kép felhívja a figyelmet, amennyiben a főcsoport előtt álló férfiú reámutat, kiemeli az ábrázolt Anyát a többi anya közül, miként egykor a betlehemi csillag is kiemelt egy bizonyos szerény hajlékot a többi betlehemi ház közül.1 A főalak tehát Szűz Máriát mint Istennek Anyját ábrázolja. Ha a kép közvetlen környezetét megfigyeljük, csak még- inkább meggyőződünk erről. A jelenet ugyanis egy sírbolt fölött enyhén görbülő bolthajtáson van, mégpedig annak a szemlélőtől jobbra eső végén. Az ívhajlás közepén eredetileg a Jó Pásztort ábrázoló dombormü- faragvány volt, amelynek ma már csak egy-két maradványa látható. Az ív másik végén ellenben, azaz a Mária-képpel átellenben, az egykori Jó Pásztortól balfelé, három orante állóképe tűnik elénk: férfiú, nő és gyermek, tehát vagy az elhúnytak és ott eltemetettek, vagy hozzátartozóik jelképei. Mindenesetre hivő keresztények lehettek, akik sírjuk fölé a Jó Pásztor mellé további vallásos jelenetet is készíttettek. De mi volt ennek értelme ? A legelsőnek kínálkozó gondolat, amelyre a betlehemi csillagról jutnánk, és amely az imént említett orante-család ellenképévé tenné a szemben levő csoportot, a Szent Családra esik. Eszerint a Szűzanyával szemben álló férfiú Szent József volna. Bármilyen csábító lenne is ez a magyarázat, nem merjük erőltetni. Az ókeresztény ikono- grafikában ez lenne akkor Szűz Máriáé mellett az Úr Jézus nevelőatyjának első ábrázolása is, amelyre a legközelebbi példával azután csak a IV. századi szarkofág-plasztikában találkoznánk.2 Vezessen hát tovább a csillag, a kép természetfeletti jelentőségének egyetlen jele és záloga. A keresztény dogmatörténészek általában Izajást vélik felismerni a férfiúban, aki szerintük nem is annyira a csillagra, mint inkább Szűz Máriára mutat. Ilyen magyarázat alapján tehát az «Ecce virgo concipiet ...» ábrázolásával lenne dolgunk, amelyről — mint láttuk — kb. e képpel egyidőben Szent Justinus is megemlékezett.3 A férfiú prófétai mivoltát ezek szerint az is igazolná, hogy balkezében iratteker1 Ez Styger szerint már túlságosan messzemenő következtetés ; szerinte ennyi is elég : «die Mutter mit dem Stern». Mi ezzel szemben nem a modern racionalista szemével nézzük az emléket, hanem keresztény megértéssel. A tisztán keresztény környezet, amelyben az emlék van, előre valószínűvé teszi, hogy nem merőben profán ábrázolattal van dolgunk, a kép keletkezése idejében pedig Szent Justinus vértanú és hitvédő, akire nemsokára visszatérünk, így írt : «lélekkel szemléljük mindama dolgokat, amelyek a világban vannak» (Ápol. I. 55.), majd erre a «lélek szerint való szemlélet»-re, azaz a a jelképek megértésére például felhozza, hogy a vitorlarudakban, ekében, csákányban, orante-ben fel lehet ismerni a kereszt vonalait ! a Az ú. n. teologikus szarkofág epifánia-jelenetén látjuk Szent Józsefet, de ott a Bold. Szűz mögött áll. * íz. 7, 14-en kívül ide lehet még vonatkoztatni 9, 2—42, 6—49, 6., amely helyeken a próféta az isteni világosságról beszél. V. ö. Mich. 5, 2.
