Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
Szemle. Kaivôq iivd-Qiozioq. Szent Pál az Efezusiakhoz írt levelében két alkalommal beszél a xaivàç âv&QwTioç-rôl, az «új ember»-ről. 2, 16-ban azt mondja, hogy az Ür Jézus a kereszten elszenvedett halála által lerontotta azt a válaszfalat, amely mint mózesi Törvény az emberiség két csoportját, a zsidóságot és a pogányságot egymástól elválasztotta, és magát a Törvényt is hatályon kívül helyezte, hogy a kettőt (zsidóságot és pogányságot) önmagában mint a saját misztikus testében «egy új emberré teremtse*. 4, 24-ben arra figyelmezteti híveit, hogy öltsék fel magukra «az új embert, aki az Isten szerint teremtetett meg igazságosságban és az igazság szentségében*. Ugyanezt a gondolatot a Kolosszébeliekhez írt levélben (3, 9. 10.) szintén lelkére köti olvasóinak : vetkőzzék le a régi embert cselekedeteivel együtt és öltsék magukra az új (embert), aki megújul ismeretre Teremtó'jének a képmása szerint (évövoá/revoi tóv véov tóv âvaxcuvovfisvov eiç éníyvojaiv xar’ eíxóva rov xtîoclvtoç avtóv). E helyek értelmére nézve nincsen semmi kétség sem : a régi ember a keresztség előtt a bűnnek élő pogány, az új ember a keresztség szentségében új, természetfölötti életre meghívott, a megszentelő malaszt fényében ragyogó és erényről-erényre haladó keresztény lélek, aki immár Krisztus misztikus testének a tagjává lett. Szent Pál itt teljesen eredeti keresztény gondolatot fejez ki ; de úgy látszik, hogy magát a xcuvàç àv&Qconoç kifejezést korának római jogi nyelvéből kölcsönözte. Amikor egy plebejus származású ember Rómában legalább az «aedilis curulis» méltóságára feljutott, «homo novus»-szá, «új emberré* lett, gyermekei pedig már nemesi rangra emelkedtek. Nem kínálkozik-e önkénytelenül is az a felfogás, hogy amikor Szent Pál a xaivoç âvêocunoç-rôl beszél, aki a régi, pusztán természetes embernél mérhetetlenül magasabb polcra és lelki nemességre emelkedett, a «homo novus* római jogi műkifejezésre gondolt? Figyelemreméltó hogy mindkét levelet, amelyben ez a kifejezés előfordul, Rómában írta az apostol, holott régebbi leveleiben ugyanennek a fogalomnak a kifejezésére más szavakat használ : véov (péga/ia, aÇv/ioi, (Kor. I. 5, 7.) xaivrj xtîoiç (Kor. II. 5, 17 ; Oal. 6, 15.). Ha okoskodásunk helytáll, akkor itt is olyan, Szent Pálnál nem ritka esettel van dolgunk, hogy az apostol egy teljesen eredeti keresztény gondolatot olvasói előtt ismeretes római jogi kifejezésnek a mezébe öltöztetett. Pataky Arnold.
