Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
182 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN kezést Bodnár Rémig tollából a férfikora delén elhunyt vitéz Kárpáthy- Kravjánszky Mórról és Bónis Györgytől az egész fiatalon meghalt Murarik Antal jogtörténészről. Mindketten megérdemelték a kegyeletes búcsúztatót, hiszen a Munkaközösségnek, míg éltek, legbuzgóbb tagjai voltak. A tanulmányok sorát Vanyó Tihamér nyitja meg. A plébániatörténetírás módszertana c. nagy erudicióval megírt értekezésében feleletet ad arra a kérdésre, hogyan kell és miként szabad az egyes plébániák történetét megírni. Kádár Zoltán röviden, de mégis kimerítő módon a Triumphus eszmét világítja meg a pécsi ókeresztény heroon egyik freskóján. Szintén művészettörténeti Bogyay Tamás Isten báránya c. cikke, mely az Árpád-kori templomkapuk díszítéseinek ikonográfiáját elemzi és bővíti. Ferdinándy Mihály a magyar egyháztörténet kezdetével foglalkozik, amennyiben megvilágítja a kabarok és ómagyarok vallási viszonyait. Galla Ferenc 100 lapra terjedő hatalmas tanulmányában nagy felkészültséggel s a tőle megszokott alapos részletezéssel mutat rá «A pálosrend reformálására a XVII. században». Németh László a Regnum Marianum állameszme kialakulásának a történetét deríti fel szorgalmas kutatásainak eredményeképen. Pákay Zsolt a veszprémi káptalan XVIII. századbeli történetét eleveníti meg, kitérve röviden annak korábbi életére is. lfj. Entz Géza a nagyszabású pécsi püspök, Klimó Györgyöt, mint Janus Pannonius-kutatót ismerteti. Dezsényi Béla az első katolikus szellemű politikai lapunk, a Nemzeti Újság (1840—1848) életrajzát írja meg érdekes rávilágítással. S végül Salacz Gábor annak idején nagy port felvert Agliardi- affért boncolgatja sok új adattal megvilágítva. Nincsen terünk, hogy az egyes tanulmányokat külön-külön és hosszasabban méltassuk. De összefoglalásszerűen is kimondhatjuk, hogy minden egyes szerző jó munkát végzett, tudásának és szellemének legjavát adta. Mindegyik dolgozat nemcsak növeli tudásunkat, hanem sok élvezetet is nyújt, mert a szakszerűségen kívül a közlés formájára is ügyel. Ekként a Regnum mostani kötete nemcsak a szakköröket elégíti ki, de a történet, és pedig a magyar kát. Egyháztörténet iránt érdeklődő laikus közönséget is. Meszlényi Antal. Réti Menyhért dr.: Duns Scotus János egyediségi elve. Vác, 1941. 231 lap. P. Réti — ferences hittudományi főiskolai tanár — problématörténeti perspektívában rajzolja elénk Duns Scotus János tanítását az egyediesítés elvéről. Miután a bevezetésben megindokolta témaválasztását, az első részben néhány szóval jellemzi Platon, Aristoteles, a korai skolasztika, majd Szent Tamás álláspontját. A munka derekát a scotusi tanítás magyarázata teszi ki. Scotus állásfoglalása egész rendszeréből érthető. Ismeretelmélete — úgy látszik — az egyed közvetlen megismerését vallja. Ontológiájában a forma és materia kapcsolata sokkal lazább, mint Szent Tamás szerint. Logikájában a distinctio formalis használata lehetővé teszi számára az egy lényben többféle formának fölvételét, amely formák közül egyik lehet a haecceitas. E tan segítségével a lélek halhatatlanságáról, az angyalokról, a mennyei boldogság akarati aktusba helyezéséről szóló skoliszta tételek megalapozást nyernek. Munkája harmadik részében szerzőnk Scotus tanainak utólagos hatását
