Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
IRODALOM — LITERATUR BULLETIN 179 miképen fogják lerombolni, vagy más «kultúrcélokra» felhasználni a «fel- világosulás» folytán elnéptelenedő templomokat, akkor a föld különböző vidélkein egymásután tárulnak fel az ókeresztény kor régóta feledésbe merült szentélyei. Hiába rombolták le azokat ellenséges világnézetek harcosai, hiába építettek romjaik fölé mecseteket, vagy meszelték be szentképeiket. A tudomány mindezeken a mesterkedéseken keresztülhatolt, az ideiglenesség bélyegét magukon viselő nézetek és hiedelmek, emberi erőlködések és tákolmányok lomjait eltakarítja, mire nyomban előtűnnek ismét az örökké üde mozaikok ragyogásához hasonlóan a leigázottnak, túlhaladottnak vélt örök értékek. Régi keresztény lelkeknek, a vértanuk közeli leszármazottainak hitvallása és áhítata száll és szól felénk e néma kövekből. Olyan vidékeken szólal meg nem egyszer ez a lapidaris confessio, ahol hosszú századokon keresztül némaságra kárhoztatták zsarnoki rendszerek az Úr evangéliumát. Ugyan kinek ne jutnának erre eszébe Keresztelő Szent Jánosnak szavai, «hogy képes az Isten e kövekből is fiakat támasztani.. .a1 Ahol az emberi erőszak belefojtja az igét az Isten fiaiba, ott megszólalnak — ha a Mindenható úgy akarja — a kövek is : «saxa loquuntur.» Artner Edgár. Irodalom — Literatur— Bulletin. Nyéki Kálmán: Vallás és faj. Budapest, Szent István Társulat. É. n. (1941) 513 1. A vallás és a faj viszonyának kérdését, a vallásnak bizonyos függését a fajtól már Xenophanes észrevette, mikor a vallási anthropomorphismus tényét hangoztatta. Szerinte a négerek is, a trákok is a maguk formájára képzelik el isteneiket. Amióta a faji eszme, a fajiságnak értékelése korunkat mozgató hatalommá lett, azóta a vallás és faj viszonya, a faji vallás követelése, is sokaknál beletartozik a fajvédelem feladatai közé. Ez a mozgalom főleg az északi faj rajongói közt hódít. A faji vallás eszméje ezeknél először félmegoldásokat próbált a kereszténység felé. Chamberlain Krisztust megtette árjának és ezen a téren Rosenberg sem megy addig a végletig, mint J. W. Hauer, aki a kereszténységet teljesen idegennek hirdeti az árja, északi fajjal szemben, melynek vallása : a «német hit». Hauer ezt a «német hitet» a biologizmus, pragmatizmus, relativizmus alapján igyekszik megfogalmazni úgy, hogy gondolatvilágában érvényesüljön a hindu misztika, a középkori német misztikából a félremagyarázott Eckhart mester, aztán Jacob Böhme misztikája, melyet Hauer átszínez a maga biologista panentheizmusára. A germán ősvallás adatait, amennyiben nem érik el Hauer eszményét, ugyancsak átdolgozza, hogy a hajdani germán pogányság alkalmas legyen a «német hittel» való azonosításra. Nyéki Kálmánt hatalmas munkájának megírásában elsősorban a hit1 Mt. 3, 9. 12*
