Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
PROHÁSZKA INTUÍCIÓJA ÉS ÁTÉLÉSE 159 Szent Tamás.1 Ezáltal a tárgy élőtapasztalati valósággá, bennünk megjelenővé lesz, — a tudomásunk róla : scientia experimentális. Ahol Prohászka nem bölcseleti fogalmakkal, hanem a mély lélek számára sokat jelentő misztikus élet szavaival beszél, odaér, ahová Szent Tamás intuíció- és átélés-fogalma a lelki életben : «Szent Bernât, Szent Tamás, Szent Bonaventura nyomán két megismerést különböztetünk meg a természetfölötti, kegyelmi életben is : egyik az okoskodó, szemlélődő lelkiség, mikor az ész s a hit fényénél elmélkedünk Istenről s szándékairól s műveiről s e szerint mélyedünk el teljesebb felismerésébe; a másik gyakorlati, tapasztalati : ez a «sapientia vagy scientia saporosa», a tapasztalásokból s megízlelésekből s megérzésekből való lelkiség. Lehetetlenség ugyanis, hogy a legnagyobb valóság csak a fogalmak absztrakt világában lépjen felénk s hogy meg ne illesse s föl ne hevítse szívünket. Ami van belőle bennünk, az Szent Tamás szerint édes, vonzó s gyönyörködtető is. «Habet rationem boni appetibilis et amabilis et delectantis» (II.— II. Qu. 81 art. 1.). Ilyenek a Szentlélek járása bennünk, s a fölvilágosítások, a föl-fölfakadó érzelmek s a szent szeretet édessége. Ezek adják a gyakorlati megismerést, s erről értelmezik a szentírás szavát : «Gustate et videte, quia suavis est Dominus» (zsolt. 33, 9.).1 2 ízleljétek s fogjátok, tapasztaljátok meg, hogy édes az Úr ! Mindkét utat el kell ismernünk s mindkettőn szívesen járnunk, mert kölcsönösen megvilágítják s kiegészítik egymást... A jelenvaló nagy Isten mindent háttérbe szorít s Bona kardinálissal mondjuk : «Quid possunt docere libri, quod Deus praesens non melius doceat?» (Miss. Sacr. c. 6.)... így gondolom el magamnak a «scientia saporosa»-t, mely megtapasztalásokban fogja meg a fogalmakból ki-kitörő valóságot. Az élet ez áramában a fogalmak oly zsilipekhez hasonlítanak, melyeket a víz nem visz el, hanem mindenestül elborít s elsiet fölöttük.»3 «... Csak a megélt s a megtapasztalt valóság hatalom s tartalom s édes kincs. Élet csak élő élet lehet ; élő élet pedig érzés, akció, élettudat és életirányulás, vágyak, akarások, lélekreakciók mindenre, ami környékez ; fogalmak, képek, keretek fölött él a megérzés.»4 «Nem kukorékolás kell, nem a csilingelő szép szó, hanem «ducam in solitudinem et loquar ad cor.» «Ad cor», non ad aures, ad intelli- gentiam, sed ad cor. Ügy szólni, hogy szívünkre vegyük, necsak észrevegyük.»5 1 II—II. Qu. 180 a. 7. corp. art. 3 V. ö. II—II. Qu. 180 a. 7. 3 Élet kenyere 304—312. lk. * Élet kenyere, 330—301. 5 Sol. II. 46., 1920 márc. 11.
