Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
EGYHÁZI IRODALOM SZENT ISTVÁNTÓL KÁLMÁN KIRÁLY HALÁLÁIG 153 kiterjesztette», Jeruzsálemben szerzetesházat, Konstantinápolyban templomot emelt, Rómában kanonoki gyülekezetét és zarándokházat alapított. Boldogok az irgalmasok, mondja az Írás, és adjatok, akkor nektek is adnak. Tehát Szent István irgalmas volt, segített a szűkölködőkön, Krisztus követőinek lábát mosogatta, titkon alamizsnát adott. Az apostolokról íratott : sok zaklatáson át kell Isten országába jutni ; a Böl- cseség könyvében pedig ez áll : megfenyíti Isten, akit szeret és megostorozza az atya visszafogadott fiát. Szent Istvánról is elmondható : sokat betegeskedett, gyermekeit csecsemőkorukban elvesztette, Szent Imre fiatalon meghalt. Az írás mondja : a nevetés összekeveredik a fájdalommal és a szertelen öröm helyét elfoglalja a gyász. Szent István ennek megfelelően «fiatalságában fölvett komoly szokásait élte fogytáig megtartotta, ajkai sohasem nyíltak nevetésre». Az írás mondja : hiába az okosság, hasztalan a bölcseség vagy a tanács Isten ellen ; a kánonok pedig : senki soha ne szomorkodjék kedvesei halálán ; tehát : Szent István letette gyászát, melyet Szent Imre halála és amiatt öltött, hogy nincsen utóda. Ezt az evangéliumi példagyűjteménnyé elvonatkoztatott életet a történet, az időrend szálai csak lazán szövik át, legfeljebb annyiban, hogy az erényeket az ifjúságtól az aggkorig való sorrendben keresi ki Szent István életében. A leghalványabb nyoma sincs benne annak a törekvésnek, hogy hősét csak kevéssé is egyénítse, tetteit emberileg motiválja ; sőt, éppen ellenkezőleg : a vaskezű szervezőt hozzáhal vá- nyltja a «kegyes király» ideáljához. Eljárását különben legjobban maga világítja meg egy hőséről írott mondatában : «Összes áldásthozó tetteiben az a szándék irányította, hogy az evangéliumon tartva lelki szemeit, abból merítse annak igazságaira nézve a bizonyítékot.» Ugyanez a szerkesztési eljárás figyelhető meg Szent Gellért kisebbik legendájában, az életrajz menetébe hasonlóan illeszkedik bele, azt hasonlóan töri át egy-egy a papi ideálképből vett vonás alkalmazása : Szent Gellért Mária-kultusza, buzgalma az isteni szolgálat körül, irgalmassága (az éneklő szolgáló esetével), szentsége bizonysága : hogy rendelkezett a jóslás adományával (ennek illusztrálása a «seditio» megjövendölése). A legenda hőse mögött bibliai előképek állanak : «Interim rex Stephanus, ut robustissimus Josua, impietatem gentium delevit» — írja a kisebbik Gellért-legenda Szent Istvánról, Szent Gellértről pedig : «Jam pater multorum, tamquam patriarcha Abraham haberetur.» Az életnek ez a szemlélete, a jellemzésnek ez az evangéliumi előképekhez igazodó eljárása a kor történetszemléletével, sőt : történetfilozófiájával kapcsolatos, abból következik. Mai szemmel nézve talán «távlattalanságnak» hat ez1, a XI. század szeme azonban más távlatok« 1 Ibrányi Ferenc: Szent Gellért teológiája. Szent István Emlékkönyv 1. 503.