Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Péterffy Gedeon: A tevékeny élet Aq. Szent Tamásnál
A TEVÉKENY ÉLET AQ. SZENT TAMÁSNÁL 143 életcéljuk, hivatásuk lehet, Szent Tamás az ember szellemiségének kettős tevékenységében jelölte meg. Az embert értelme jellemzi és határozza meg életét, ennek tevékenysége pedig kettős : gyakorlati és elméleti. Mivel az ember értelme az akarati tevékenység irányítására vagy a szemlélődésre irányulhat, a tevékeny és szemlélődő élet különbözőségének ez a legmélyebb alapja. A megkülönböztetés visszavezethető az akaratra és értelemre, mint a szellemi élet tevékenységének két forrására. Bizonyos szempontból ez a felosztás is megfelelni látszik a szemlélődő és tevékeny életnek, mivel Szent Tamás szerint — amint ezt látni fogjuk — a tevékeny élet tartalmát az erkölcsi erények cselekedetei alkotják. Viszont az erények felosztásánál éppen az értelem és akarat szerint végzi az osztályozást. (1—11.58,3.) Itt azonban az életet a maga teljességében nézi, még pedig annak szellemisége, az értelem szempontjából.1 Az életforma sajátos jellemzője pedig az, hogy mire hajlamos az ember, miben találja meg életének hivatását.1 2 Azt a gondolatot, hogy az emberi értelem tevékenysége kettős és ennek alapján gyakorlati és elméleti szellemet különböztethetünk meg az emberben, Szent Tamás Aristotelestől vette.3 De érdekes és meglepő, hogy bár teljesen arisztotelikus eszmével találkozunk, mégis Aristoteles nem használja fel ezt a gondolatot, mikor Etikájában a tevékeny és szemlélődő élet különbözőségéről szól. Itt is egy bizonyítékot nyerünk ahhoz, hogy Szent Tamás mennyire mélyen átértette Aristoteles szellemét, de mégis önállóan alkalmazva mestere gondolatait, fejlesztette tovább tanítását.4 így vezeti vissza Szent Tamás a két különböző életet egy közös gyökérre, ahol megtalálhatjuk bölcseleti szempontból egyedül elfogadható igazolását a két életformának és a mélyreható különbség mellett 1 «Divisio ista datur de vita humana, quae quidem attenditur secundum intellectum.» II—II. 179. 2. 2 A II—II. 179, 1 első két ellenvetésére adott felelet teljesebb magyarázatát a 1. 18, 2-ben találhatjuk. Itt mondja Szent Tamás : «Illa operatio quae est homini delectabilis, et ad quam inclinatur, et in qua conversatur, et ordinat vitam suam ad ipsum, dicitur vita hominis. Unde quidam dicuntur agere vitam luxuriosam quidam vitam honestam. Et per hunc modum vita contemplativa ab activa distinguitur». I. 18, 2 ad 2. 3 A kettő különbözőségéről részletesen tárgyal a Sum. The.ol. I. q. 79. art. 11-ben: «Intellectus practicus et speculativus non sunt diversae potentiae . . . intellectus speculativus est qui quod apprehendit, non ordinat ad opus, sed ad solam veritatis considerationem ; practicus vero intellectus dicitur qui quod apprehendit, ordinat ad opus ... a fine denominatur uterque». 4 Példát találunk ebben Sertillanges kijelentésének igazolására, aki szerint ha Aristoteles ismét a világra jönne, nem írná alá mindazt, amit Szent Tamás mondott, de nem vádolná plágiummal, hanem nagy lelki örömmel érezné, hogy megértették és tanítványa felülmúlta. S, Thomas d’Aquin, Paris 19122, 1. 19. o.
