Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Péterffy Gedeon: A tevékeny élet Aq. Szent Tamásnál
136 PÉTERI-FY GEDEON mint méltassuk Szent Tamás eljárását. Tanításának történeti forrásaiban tudjuk megtalálni azt a vezető gondolatot, amely őt a rendszeres kifejtésben irányította és amelynek határozott megfogalmazásához élete folyamán egyre közelebb jutott. A szemlélődés és cselekvés kettőssége a nagy gondolkodók számára mindig problémákat vetett fel. A szemlélődő életnek minden idők számára egyik legnagyobb tanítómestere, Platon szerint az igazi bölcselő az, aki a szemlélődésre törekszik. A dialektika célja sem más, mint hogy az értelmet megtisztítsa s a lélek az erős lendületével szállhasson fel az igazság birodalmába, ahol megtalálja boldogságát. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy Platon egyoldalúan a szemlélődő élet tanítója lett volna, hiszen amint ez életéből és államtanából kitűnik, a gyakorlati élet irányításába is beleszólást kívánt a bölcselők számára. Nem választotta szét egymástól a kettőt, mert szerinte a szemlélődésben kigyulladt erős ragadja magával és irányítja a cselekvést is.1 Platon gondolataival szemben Aristoteles az emberből kiindulva határozza meg a szemlélődő, ill. tevékeny élet mibenlétét. Etikájában az ember célját a boldogságban megjelölve teszi megkülönböztetését a háromfajta életről. (Eth. I. c. 6.) Az emberhez méltó igazi élet és boldogság az, amelynél az ember szelleme az igazság szemléletében találja meg legértékesebb tevékenységét. A tevékeny életről részletesebben Etikája befejezésében írt, mikor összefoglalóan a boldogságról szólva az ember számára az erények gyakorlásában jelöli meg. (Eth. X. c. 8.) Az erények gyakorlótere az ember számára a közös élet, itt lesz tehát része abban a tökéletességben és boldogságban, amely az ő mértéke szerint való. Az elvont igazságba való elmélyülés, a szemlélődés az embert az ő mértékét meghaladó boldogságban részesíti. Úgy tűnhetik fel, hogy Platon és Aristoteles gondolatai a bölcselet számára véglegesen megadták a biztos kifejezést és fogalmazást a szemlélődő és tevékeny életről. A két nagy bölcselő tanítása bizonyos szempontból kiegészíti egymást és a köztük levő eltérés világítja meg a keresztény hagyományban is jelentkező kettősséget. A keresztény gondolkodók azonban nem az ő tanításukba kapcsolódtak be közvetlenül. A kereszténység megjelenése előtti időben a népszerű stoikus bölcselet foglalta rendszerbe a szemlélődés elérésének gyakorlati útját és a tevékeny életre vonatkozóan is több olyan gondolatot emelt ki, amely a keresztény írókra is hatott. A Stoa népszerűségének titka abban keresendő, hogy az emberek gyakorlati életfilozófiát kívántak és a 1 «L’une et l’autre ont même origine parce qu’elles découlent du même amour» — állapítja meg Festugière (i. m. 375. o.), aki a platói szemlélődő életről irt munkájának harmadik részét ennek a kérdésnek szenteli. (Contemplation et vie contemplative selon Platon. Troisième partie : Action et contemplation. Vrin, Paris, 1936. 371. skv. o.)
