Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI II (17. 21. V.);1 hiszen Mózes törvénye szerint Jézus Krisztus, ki Jűda törzséből származott, nem is gyakorolhatott a földön papi teendőket. Az ószövetségi törvénynek meg kellett szűnnie erőtlensége és használhatatlansága miatt (18. V.), mert a törvény semmit sem vezetett tökéletességre, csak bevezetése volt egy jobb reménységnek, mely által mi az Istenhez közeledünk (19.). Az ószövetség papjainak tevékenységét a halál megszüntette ; Jézus azonban örökre megmarad, ezért papsága is örökkétartó (23.). Neki nincsen szüksége arra, hogy úgy tegyen, mint az ószövetség papjai, akik naponkint először a saját bűneikért mutattak be áldozatot és azután a nép bűneiért ; Jézus, a szent, szeplőtelen, ártatlan Főpap, aki távol áll minden bűntől és fölségesebb az egeknél (26. v.), egyszer áldozta fel önmagát az egész emberiség bűneiért (27. v.), és ez az áldozata örökérvényű. A szent szerző okoskodása teljesen a mózesi törvény rendelkezésein épül föl, de ezek az ő magyarázatában nagyszerű tipikus értelmezést nyernek. A mózesi törvény az ószövetség papjaitól megkövetelte, hogy testileg teljesen épek, makulátlanok, minden levitikus tisz- tátalanságtól mentek legyenek : âyioi ëaovrai iö> ûew avrwv, xal ov ßeßrjkaiaovai to ovo/i a rov fteov avrwv (Móz. III. 21, 6.), és ne legyen bennük szeplő (/uw/roç, u. o. 17. v.). Szent Pál hasonló értelmű kifejezésekkel él, amikor az újszövetségnek végtelenül tökéletes, örök Főpapjáról, az Úr Jézusról beszél (omoç, axaxoç, à/xiavroç, jCExwQio/iévog ànô àfxaQTwXwv, 7, 26.), akiben az ószövetség előképei túláradó módon teljesedésbe mentek. A 8. fejezet folytatja ezeket a gondolatokat : Jézus, aki a Fölség trónjának2 a jobbján ül (1. v., v. ö. Zsolt. 110, 1.), az (égi) szentélynek és az igaz sátornak a szolgája (XsnovQyôç), melyet — ellentétben a zsidók földi szentélyével — nem ember, hanem maga az Úr épített föl (2. v.). Amint az ószövetség főpapjai és papjai áldozatokat mutattak be, úgy kellett a Melkiszedek rendje szerint való örök főpapnak is áldozatot bemutatnia, pedig az ószövetség törvénye szerint ő nem is lehetne pap. (3—4. v.). Az 5. vers világosan megállapítja az ó- és az újszövetségi áldozati rendnek egymáshoz való viszonyát : a mózesi törvény intézményei «az égiek képmása és árnyéka» (vnóóeiy/m xal axiá rwv énovgavíwv), vagyis előképei voltak. Ezt az állítását a szent szerző egy Móz. II. 25, 40-ből szó szerint vett idézettel világítja meg, mely arról szól, hogy Mózes a szent helyet és a szent ruhákat a Sinai hegyen neki megmutatott minta szerint készítette el. (Mindössze abban tér el az ószövetségi helytől, hogy ôeôetyfrsvov perfectum participium passivum helyett a ÔEix&évra alakot, az aoristos participium pas1 A 21. versben P48 N BC elhagyja az AD-ben olvasható xcrrd n)r xàçir MekaoEÔix szavakat. 8 Az Istennek. (Rabbinikus szólásmód.)
