Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Gálos László: Isten képe és hasonlatossága az Egyházban
ISTEN KÉPE ÉS HASONLATOSSÁGA AZ EGYHÁZBAN 127 ahogyan Krisztus embersége nem vet árnyat istenségére, mintahogyan a szentségek anyaga nem materializálja el a kegyelmet vagy a kultuszélet külsőségei a belső tartalmat. Már Szent Ágoston és utána damaszkuszi Szent János egyértelműleg írják : «In nullum nomen religionis sive verum falsum coagulari homines possunt, nisi aliquo signaculorum visibilium consortio colligentur».1 A látható és láthatatlan elem páratlan egyensúlyban és arányban van úgy a történelmi Krisztusban mint a titokzatos Krisztusban, az előbbi nem szárítólag, üresítőleg, profanizálóan hat az utóbbira, hanem éppen ellenkezőleg : a lelki, kegyelmi, szellemi tartalmat konkretizálja, annak határozott, emberek számára is érthető létet ad és visszaható erejénél fogva a lelki hatást is emeli és fokozza. Az Egyház küldetése akárcsak Krisztusé — emberekhez szól, akiknek testi-lelki kettőssége már a symbolum Athanasianum szerint Krisztus istenemberi két természetében és a titokzatos Krisztus látható és láthatatlan voltában nyer a természetfeletti rendben méltánylást és megbecsülést. «Nam sicut anima rationalis et caro unus est homo, ita Deus et homo est Christus.» Ugyanehhez a kettősséghez alkalmazkodik az eucharisztikus Krisztus, mikor két szín alatt marad közöttünk. Petrus Lombardus szerint : «A kenyér a testre, a bor a lélekre mutat».1 2 Ugyanígy énekel az Egyház himnusza : «Quibus sub bina specie, carnem dedit et sanguinem, ut duplicis substantiae totum cibaret hominem». b) A katolikus krisztusfogalom továbbá az Úr Krisztust három megváltói tisztségnek, hivatalnak birtokában tudja ; ő az emberiség legfőbb tanítója, az újszövetség egyetlen főpapja és a világ királya : ő a mi igazságunk, életünk, útunk. Ezért lett szent keresztje vallásunk legfőbb jelvénye, mert ez az örök Mester magas kathedrája, az egyetlen főpap igaz oltára és Krisztus királyi trónusa. Az Egyház a titokzatos Krisztus, mely munkakörének örököse, megváltása gyümölcseinek alkalmazója, tehát munkássága is ebben merül ki az alapító Úr Jézus szavai szerint : «Elmenvén az egész világra hirdessétek az evangéliumot — tanítási tevékenység ; megkeresztelvén őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében — papi munkakör ; tanítván őket megtartani mindazt, amiket mondottam nektek ;»3 kormányzói, királyi teendők. Az Egyházban, mint láttuk, nincs három hatalom, amint nincs három hierarchia sem, csak kettő : rendi és joghatósági, de van három tevékenység, három életfunkció, melyek mindegyike Krisztus tekintélyében részesül. «Aki titeket hallgat, engem hallgat»4 — azonosítja magát tanítás dolgában az Egyház tanításával. «Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre»5 — kap1 August : Contra Faustum manicheum 11. Migne : Patr. Lat. XLII. és Damasc. De fide orthodoxa c. 13. 2 Petr. Lomb. Ser^. lib. IV. d. 9. 3 Máté 28, 19. sk. Márk 16 15. 4 Luk. 10, 16. 6 Luk. 22, 19. I. Kor. 11, 24.
