Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Ivánka Endre: Neoplatonikus volt-e Dionysius Areopagita?
NEOPLATONIKUS VOLT-E DIONYSIUS AREOPAGITA 111 nevek, melyek különböző szempontokból, más-más szemszögből bepillantást engednek az Isten önmagában megnevezhetetlen és megfoghatatlan létébe, a misztériumok és mágikus beavatkozások vonzó titokzatosságával szemben arra mutat rá, hogy a kereszténységben is vannak misztériumok, beavatások, megvilágosítások ((punofióg = a keresztség régi neve) és ezért a keresztény szentségek világát a görög misztériumok nyelvén írja le és fejezi ki. Mindez, a neoplatonikus alapon «filozófiailag igazolt» polytheizmus, a theurgia és a görög misztériumok még élő valóságok voltak, aktuális veszélyt jelentettek a kereszténység számára, amikor Dionysius Areopagita megírta a munkáit ; ebből a tényből ki kell indulni, ha a «corpus areopagiticum» keletkezésének az időpontját meg akarjuk határozni.1 Vannak azonban még ennél határozottabb támpontjaink is. Ha Dionysius Areopagita fel is használta (a de divinis nominibus IV. fejezetében) azt a «de substantia mali» c. munkát, melyet Proklos munkái között találunk (P. Ceslas Pera1 2 helyesen jegyzi meg, hogy ez nem okvetlenül Proklostól való függést jelent, mert ebben a munkában jellemzően proklosi gondolatokat nem találunk, és így a munka abból a közös neoplatonikus hagyományból származhatik, melyből úgy Proklos mint Dionysius Areopagita merített), mégis meg kell állapítani, hogy az ő utánzásának, illetve burkolt támadásának tárgya nem a proklosi neoplatonizmus, hanem a régebbi Jamblichos-i neoplatonizmus. Ez legjellemzőbben ott jut kifejezésre, ahol a vorjróv és voeqóv fogalmát építi bele a saját rendszerébe. Proklos ezekből a fogalmakból új triast alkotott, mely a vorjróv— vorjrov äfia xaí voeqóv — voeqóv tagokból áll, és rendkívül alkalmas lett volna a három angyali hierarchiára való alkalmazásra.3 Jamblichos ezzel szemben az megismerhetlen és megfoghatatlan ősegység származtatja az istenek és ideák világát, a vorjrovr, 1 A «corpus areopagiticum»-nak az V. század végére való datálása egyáltalában nem olyan biztos, mint ahogy ezt néha hiszik ; ezt külön meg kell jegyeznem, mert Artner E. professzor úr a Theologiában (VII. [1940] 140), mint bebizonyított tényre hivatkozik erre a datálásra, mellyel újabban (Dräseke nyomán, aki már Stiglmayr és Koch megállapításai után, 1897-ben (Byz. Zeitschrift VI. 90), a IV. század mellett foglalt állást) P. Ceslas Pera is szembeszállt, a «Denys le Mystique et la fteo/iaxia» c. cikkében (Revue des Sciences Philosophiques et Theologiques 25 (1936) 5—75.). Éppen P. Ceslas Pera megállapításait és érveléseit egészítettem ki és támasztottam alá új adatokkal abban a cikkben, melynek eredményeit Artner professzor úr azért nem tartja elfogadhatóknak, mert szerinte nem vettem figyelembe azt, hogy Dionysius Areopagita csak az V. század végén élt. Kijelenti ugyan, hogy egy ilyen chronologiai hibát «nem lehet nagyon zokon venni egy nem kimondottan történész szakembernek» (u. o.). Akkor én sem vehetem zokon, hogy ő nem tudja, hogy ez a datálás még egyáltalában nem biztos és hogy azt éppen most vették revízió alá, mely revízióhoz az én cikkem is újabb adatokat szolgáltatott. 2 Lásd az előző jegyzetet. 3 Lásd Zeller u. o. III. 25, 857.
