Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Ivánka Endre: Neoplatonikus volt-e Dionysius Areopagita?
NEOPLATONIKUS VOLT-E DIONYSIUS AREOPAGITA 109 nyernie, még pedig szintén már csak képekben és szimbólumokban, a megvilágosítást.1 Ahol pedig arról beszél, hogy minden hierarchikus hatalom a hierarches-től, a püspöktől származik, és hogy ennélfogva a juvgov szentelése, mely a többi szentségek kiszolgáltatásánál szerepet játszik, az ő számára van fenntartva, ott is erősen juttatja kifejezésre azt, hogy a hierarches hatalma közvetlenül az Istentől ered,1 2 és a fent idézett helyen ünnepélyesen kijelenti, hogy a hierarches hatalmának közvetlen forrása maga a Szentháromság.3 De azután még tovább megy ; nemcsak a püspök hatalmára vonatkozólag áll ez, hanem minden hierarchikus hatalomra nézve, minden fokon és minden tevékenységében. Mert a hierarchikus rendeknek ilyen fokozatokra való felbontása annak a jelképe csak, hogy az Istennek kegyelemosztó és az embereket saját istenségében részesítő működése ezek szerint a fokozatok szerint történik.4 Nem az a fontos, hogy ki melyik fokán áll a hierarchiának, hanem hogy azon a fokon, amelyen áll, együttműködik az Istennel és az ő kegyelni hatását kész befogadni. A Coel. Hier.-ban említett avvégyeia- motívumát, azt a gondolatot, hogy minden hierarchikus rend a maga fokán együttműködik az Istennel, és hogy ez az együttműködés tulajdonképen a «hierarchiádnak a lényege, az Eccl. Hier, újra veszi fel. «Az angyalok közvetlenül ismerik meg az Istent, mi csak képek és szimbólumok segítségével juthatunk az Isten megismeréséhez.5 Egy azonban az, amire mindnyájan törekszünk, ha nem is részesülhetünk egyformán benne, hanem csak mindegyik azon a módon, amelyet az Isten neki osztályrészül adott».6 Mert nem az a funkció a fontos, amelyet ki-ki a maga fokán betölt, hanem az, hogy milyen szeretettel, milyen odaadással teszi ezt, az istennel való együttműködést milyen szeretettel és odaadással vállalja. «Minden hierarchiának az a közös célja: az Isten iránti változatlan szeretet.»7 A keresztény tartalom szétrepesztette a neoplatonikus keretet. A fokozatról-fokozatra továbbadott megvilágosításból, a különböző hierarchikus rendek egymástól való függéséből az Istennel való közvetlen együttműködés, az isteni, kegyelmi hatásban való közvetlen részesedés, az Isten iránti közvetlen szeretet lett, minden fokon egyaránt. A neoplatonikus létfokozatokból, melyek egyúttal a nagyobb vagy kisebb Isten-közelség ontologikus fokai voltak, most az Istenben való részese1 Eccl. Hier. I. 5, MPG 3, 376 D—377 A és: Eccl. Hier. III. 2, MPG 3, 428 A. 2 Eccl. Hier. V. 5, MPG 3, 505 B/C. 3 Coel. Hier. I. 3, MPG 3, 373 C. 4 Eccl. Hier. V. 7, MPG 3, 508 D fteíow ivegysuüv eixôveç ai ieganxai Siaxoo/Àrjoeiç . . . 5 A fent idézett helyen : Eccl. Hier. I. 2, MPG 3, 373 A/B. 6 Eccl. Hier. I. 2, MPG 3, 373 B. 7 Eccl. Hier. III. 3, MPG 3, 376 A (ehhez hasonló; Eccl. Hier. 11. 1, MPG 3, 392 A).
