Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

Ivánka Endre: Neoplatonikus volt-e Dionysius Areopagita?

NEOPLATONIKUS VOLT-E DIONYSIUS AREOPAGITA

107

(rj tpcoTiorixr) ràÇiç) és a kenovQyoí (a diakonok és általában az alacsonyabb «ordo-»k, a xa&aqxixrj ràÇiç,1 mint az égi hierarchia földi hasonmása.1 2 Az aktív hierarchikus rendnek azonfelül még egy passzív hierarchia felel meg, azoknak a hierarchiája, akik xàfîa.Q<nç-ban, <pwxi- (T/wo'ç-ban és reAetWtç-ban részesülnek, a katechumenek, a kereszteltek és a szerzetesek rendjei. Még a szentségek is — a keresztség, az eucharistia és a fivQov3 — ilyen hierarchikus rangsorba kerülnek.4

Sokat foglalkoztak már Dionysius Areopagitának ama feltűnő igyekezetével, hogy az egész keresztény egyházi életet, a szentségekkel és az egyházi rendekkel együtt, ilyen hierarchikus rendbe állítsa, és, ami még feltűnőbb, annak elemeit és jelenségeit a görög misztériumok nyelvén fejezze ki. Ennek a magyarázata könnyen megtalálható a neoplatonizmusnak abban a tanításában, mely szerint az emberi világ csak a misztériumok útján érintkezhetik a szellemvilággal, az istenek, dai- monok, angyalok (mert ilyenek Jamblichos rendszerében is vannak)5 világával, és a misztériumok eljárásai, a beavatás különböző fokozatai így válnak az ősegységtől, a legfőbb Istenségtől a véges világhoz lenyúló létfokozatosságnak egyik láncszemévé. A filozófust a szellem- világgal a theurgia hozza kapcsolatba,6 ezt tanítja Jamblichos is, és a mystagogia, a misztériumokba való beavatás, a filozófusnak egyik főfeladata.7 Amikor tehát Dionysius Areopagita a görög misztériumok nyelvén fejezi ki a keresztény szentségek és egyházi rendek világát, nemcsak magukkal a misztériumokkal helyezi őket párhuzamba, hanem, közvetve, azt a helyet is adja nekik a saját rendszerében, amelyet a neoplatonikus gondolatvilágban a görög misztériumok betöltenek. Beleállítja őket abba az átfogó hierarchikus rendszerbe, mely az isteni megvilágosításnak fokozatról-fokozatra, a legfőbb angyali rendtől a

1 Eccl. Hier. V. 6—7, MPG 3, 505 C—508 C és sok más helyen.

2 Eccl. Hier. VI. 5, MPG 3, 536 D—537 A. Ez a gondolat a bizánci-görög liturgia ú. n. «Kérub ének»-ében is jut kifejezésre.

3 Mely Dionysius szerint (Eccl. Hier. IV. 1, MPG 3, 472 D) az eucha- risztiával majdnem egyenrangú.

4 Meg kell említeni még azt is, hogy az egyházi hierarchia maga egy újabb hármasság tagjává válik, amennyiben a tisztán szellemi, angyali és a csak szimbolikus, ószövetségi hierarchia között áll, szellemi tartalmat szimbólumokban közvetítve Eccl. Hier. V. 2, MPG 3, 501 D.

6 Zeller u. o. III. 26, 752—753.

6 Hogy a theurgiában az istennevek, legtöbbnyire titkos, értelmetlen mágikus szavak, nagy szerepet játszanak, az magyarázza meg valószínűleg azt is, hogy Dionysius az ontológiáját mért adja elő egy «az Isten neveiről» szóló műben, a De div. nom.-ban.

7 Erről szól Jamblichos «de mysteriis» c. munkája. A misztériumok Jamblichosnál valamiféle filozófiai propaedeutiká-vá váltak. Ennek megfelelően Dionysius Areopagita is a szentségek felvételét és a papi szentelést a misztikus beavatás, a filozófiai igazságok, magasabb megvilágosítások közvetítésének színében tünteti fel.