Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban

AZ UTOLSÓ ÉVTIZED ÓKERESZTÉNY RÉGÉSZETI KUTATÁSAI 175

A 29. pont megjelöli, hogy a régebbi egyezményekből mi marad továbbra is érvényben, a 30. pont pedig arra az esetre, ha kétség támadna a konkordátum magyarázatában, megállapítja, hogy a Szentszék és a portugál kormány közös egyetértéssel fogják a barátságos megoldást keresni. Fontos rendelkezést tartalmaz az utolsó, a 31. pont, amelyben a portugál kormány kötelezi magát arra, hogy az állami törvényeknek a konkordátum rendelkezéseinek megfelelő megváltoztatását nem halasztja a ratifikálástól számított két hónapnál tovább. Ilyen pontos határidőt egyetlen más konkordátumban sem vállalt az állam.

A konkordátumokról szólva meg kell emlékezni arról, hogy a háború után kötött konkordátumok legnagyobb része XV. Benedek elől idézett allokuciója értelmében máris hatálytalan. Amilyen könnyen keletkeztek új államok és nagyobbodtak meg a világháború után a régiek, olyan gyorsan tűntek el vagy kisebbedtek meg az utolsó években a páriskörnyéki béke- szerződésekben teremtett országok. így a konkordátumot kötő államok közül eltűnt Lettország, Lengyelország, Litvánia, Csehszlovákia, Ausztria, tehat a Szentszéknek ezekkel az államokkal kötött konkordátumai már nincsenek hatályban. A Franciaországgal 1926-ban és Portugáliával 1928-ban és 1929-ben kötött kis kört felölelő megegyezéseken és a román konkordátumon kívül mindössze az Olaszországgal és a Németbirodalommal kötött konkordátumok vannak érvényben. De mégsem szabad azt hinni, hogy XL Pius emberfeletti fáradozásai, amelyekkel a konkordátumok egész sorát kötötte, teljesen hiábavalók voltak. A konkordátumok szelleme élni fog a lelkekben s irányt mutat a jövőre, mert a lelkekben élő hit jobban biztosítja a konkordátumok szellemének érvényesülését, mint a paragrafusok betűje. Kontor Lajos.

Az utolsó évtized ókeresztény régészeti kutatásai Rómán kívül. (Folytatás.)1

4. Germania. Miként a külföldi kutatásokban, éppúgy saját hazájuk emlékeinek felkutatásában és a napfényre került emlékek tudományos feldolgozásában is talán a legtermékenyebbek a németek voltak az elmúlt évtizedben. Általános régészeti, hagiografiai, művészettörténeti és építészeti, valamint vallástörténeti munkákon kívül* 1 2 különösen Köln és Trier állottak

1 Az előző részt lásd Theologia 1940. (VIL) 4. sz. 363—367. old.

2 Rodenwaldt G. : Neue deutsche Ausgrabungen (Deutschtum im Ausland) Münster 1929. — U. a. : Studi e scöperte germaniche sull’archeologia e Tarte dei tardo Impero, Roma (Istituto di Studi Romani) 1937. A keresztény régészetet is tekintetbe veszi és a német archeológusok módszerét ismerteti. — Volbach : Spätantike und frühmittelalterliche Elfenbeinarbeiten aus dem Rheinland und ihre Beziehungen zu Aegypten (Festschrift Schumacher, Mainz 1930.). — Sz. Alexandernek Ottobeurenbe való translatio-járól Friedländer cikke: Festschrift A. Brackmann, Weimar 1931, 347. — Lehner H. : Frühchristliche Kirchen im Rheinlande (Neue Jahrbücher für Wissenschaft-