Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 87 munkájában arra, hogy felderítse ennek az érdekes, változatos, sokszor kalandos, de szüntelenül feltörekvő életpályának ama vonatkozásait, melyek kapcsolatba hozták a magyar szent Korona részeivel s a XVII. sz. első harmadának vezető egyházi és politikai egyéniségeivel. A feladat megoldása amilyen vonzóan hathat a történetíróra, éppen annyi nehézséggel is jár. A munkától meg nem riadó szerzőnek rengeteg apró és terjedelmes levél- és kézirattári anyagot kellett átbúvárolni, hogy ezekből a használhatókat és értékeseket kiemelje s belőlük elevenen lüktető irodalmi formába öntse nemcsak a mondott kapcsolatokat, hanem magát az életpályát'is. S éppen itt látom a szerző egyik legnagyobb érdemét. Nem kímélt fáradságot, utánjárást, csakhogy megtalálhassa a legapróbb mozaikszemeket, melyek beillesztésével minél hűségesebb és egységesebb legyen az a kép, mely Tornkót 400 év távlatából vetíti elénk. Célját maradéktalanul elérte. S ebben segítette az a nagy irodalmi apparátus is, amivel nemcsak a bibliográfiai felsorolásban, hanem a szövegben is lépten-nyomon találkozunk. Az író kezét meglehetősen megkötötte az a szövevényes útvonal, amit Tomkó- nak meg kellett futnia, ha célját el akarta érni s a sok útvesztőből, amit egyes feldolgozói még jobban összekuszáltak, nem volt könnyű feladat nyílegyenesbe jutni. Galla ezt megkísérelte és sikerrel meg is tette. Tárgyilagos vizsgálódással kisérte őt élete folyamán s eközben sok olyan adatot kellett mellőznie, mivel egyébként Tomkó életét teljesebbé tehette volna, de ez esetben el kellett volna térnie szorosan vett feladatától. De még így is sikerült róla áttekinthető, egységes képet nyújtani. Megismertetni velünk Tomkó származását, tanulóéveit, papságát, a római kúriával való összeköttetéseit, gyakorlati és irodalmi működésének egyes fázisait, hierarchikus emelkedését, közelebbi kapcsolatait az egyes délszláv és magyar főpapokkal, köztük Pázmány- nyal, a bécsi udvarral, további küzdelmeit a pálya emelkedéséért s fokozatos előbbrejutását egészen a boszniai püspökségig. Mindössze 57 évet élt s az aránylag rövid emberélet alatt igen hosszú és tekervényes utat kellett neki megtennie. Galla ezeket apró részeire bontva s azután újból felépítve oly szintézisbe állítja elénk, hogy hiánytalanul éled újra az ember, pap, diplomata, vizitátor, író, plagizátor s a célját elért püspök. Ennek az életnek a dinamikájában rejlik, hogy a szerzőt csábítja itt-ott a megengedettnél túl a részletezés, de ez oly hiba, amibe a legtöbb történetíró akaratlanul is beleesik, különösen, ha magával ragadja az események sodra. Tolla előkelőén hűvös, majd meleg színezésű, sőt helyenkint drámai erejű, ahogy ezt az események folyása kívánja. Előadásának zökkenőmentes folyamatossága biztosítja olvasásának élvezetét s nemcsak a szakember érdeklődését köti le, hanem a laikus közönségét is. Szerencsés megoldással egyesítette a szakszerűséget a népszerűséggel. Egynéhány kifejezését (v. ö. 26., 46., 50., 54., 68., 203. 1.) nem egészen szerencsésen választotta meg a szerző. De ha gondos fürkészés után csak ennyi hibát lehet felfedezni, az mindenképpen a szerző történetírói kiválóságát és kiforrottságát dicséri. Valóban Galla oly munkával ajándékozta meg egyháztörténeti irodalmunkat, mely
