Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
84 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN rendjétől teljesen független. A két rendet egyrészt a célgondolat fogja egybe. Az ebben nyilvánuló egybehangolásnak elégséges oka csakis az Abszolútum lehet ; másrészt az érték feltételezi az értékelhetőséget, amivel felmerül egy eredeti, ősi vonatkozású pont problémája, melyet csak a metafizikai Abszolútum elismerése old meg. A létezés és érték rendje Istenben találja így meg teljes egységét és egybeválását. Az antropológiáról szóló részben a karakterológia beiktatása jelenti egyéb részletek mellett a legjelentősebb gyarapodást, melynek értékét a szerző a karakterológia terén ismert eredményei mellett nem kell külön kiemelnünk. Schütz Antal új műve sokkal tartalmasabb, mintsem annak részletekbe menő méltatására e helyen vállalkozhatnánk. Úgy véljük, könyvének jelentőségét elsősorban a kezdeményezés eredetisége adja, mellyel a mai bölcseleti problémákra a skolasztikus hagyomány továbbfejlesztésével igyekezett választ adni. E feladat vállalása a mai problematika sokszerűsége és a hagyomány sok vonatkozásban kiegészítendőnek ítélt állapota mellett ugyancsak verejtékes úttörő munkát jelent, mely már akkor is tiszteletet érdemel, ha csak részletekre korlátozódik. Schütz azonban minden jelentős ponton rávilágít a feladatra és a megoldáshoz is utat mutat. Ily nagyszabású és eredeti vállalkozásnál elkerülhetetlenül merülnek fel egyes részletekre nézve vitára indító kérdések. Különösen az adott létrendi tagozás vet fel problémákat az érzéki valóságból elvont létfogalom elve alapján álló arisztotelikus-tomista hagyomány nézőpontjából, mely a legelvontabb gondolat alapjának is a valós létet tekinti s a modern platonizmus szétválasztó törekvéseivel szemben az értéket (a «bonum»-ot) is transzcendentális léthatá- rozmánynak tartja s annak a valós lét immanens adottságakénti értelmezéséhez ragaszkodik, ami természetesen nem zárja ki az érték sajátos létminőség- kénti magyarázatát. S ugyanebből a nézőpontból, a lényegnek a konkrét létezővel való belső létegységének az elvével nehezen látszik összeegyeztethetőnek a tapasztalati és a metafizikai valóság két külön rendkénti értelmezése. A modern tárgyelmélet kétségtelenül értékes differenciáló szempontjai mellett bizonyára figyelmet érdemel az is, hogy a differenciálás korlátáit ma már a skolasztikán kívül álló körök is hangsúlyozzák. A túlságos differenciálás a platoni «chorismos» nehézségeinek árnyát vetíti elénk. De midőn kívánatosnak tartjuk bizonyos arisztotelikus-tomista igények jelzését, készséggel elismerjük, hogy a vitát kiváltó megállapítások termékenyítő hatásukkal a munkának külön jelentőséget adnak s élesen kidomborítják a szerző önálló gondolkodó egyéniségét. Tagadhatatlan, hogy egészében sikerült a keresztény bölcselet irányelveinek érvényrejuttatásával a modern problematikát magába olvasztó szintézist adnia, mely tartalmi gazdagságával nemcsak egy bizonyos irányon belül, hanem tág körben méltán számíthat nagy érdeklődésre. Könyvének külön értéke, hogy a problémákat nemcsak elvi sikon, hanem az élettel való sokszoros vonatkozásban szemléli s ezzel a tárgyat mindvégig elevenné, életközellé tudja tenni. Könnyeden folyó, plasztikus stílusával közel jön a lét mélyebb kérdései iránt érdeklődő általános
