Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
74 ERDEY FERENC 4. A bölcselettörténeti dolgozatok azonban mintegy csak bevezetőül szolgálnak a filozófiai gondolat legmélyén járó néhány tanulmányhoz, melyek sorába öt dolgozat állítható. Br. Brandenstein Béla a skolasztikus filozófia egyik klasszikus jelzőjét : Philosophia perennis-t vette tárgyalás alá, mely annak időfeletti érvényességét hangsúlyozza. A maga bölcseleti felfogásának világánál rámutat arra, hogy ez a népszerűsítő jelző mély alapvonásokat takar, hiszen minden bölcseleti probléma örök és állandó érdeklődési tárgya a kutató emberi elmének, de világnézeti alapjait és probléma-egészét tekintve is lehet örök, ami viszont nem zárja ki a bölcseleti problémakör elmélyülését, kifinomulását és továbbépítését. Brandensteinéval rokongondolatot tárgyal Kecskés Pálnak: «Az újskolasztika és a bölcselet mai problémái» c. tanulmánya. Kecskés már konkrétebben mutat rá az újskolasztika feladataira a mai bölcseleti irányok új kérdéseivel kapcsolatban. Sürgeti, hogy a skolasztika ne elégedjék meg a «korábbi bölcseleti tanítások reprodukálásával», hanem a modern bölcseleti irányok által felvetett kérdések feldolgozását se hanyagolja el, mert «problémát bőségesen vet fel a mai bölcselet, melyek indító, eszmefejlesztő, látókört kiszélesítő jelentőségét nem szabad alábecsülni.» Ezeknek a modern szempontoknak a figyelembe vételét és feldolgozását találjuk Somogyi Józsefnek: «A test metafizikájához» című tanulmányában. Somogyi a test és a lélek viszonyának skolasztikus tanítását igyekszik kiszélesíteni az újabb bölcseleti, főleg biológiai elméletek eredményeivel és arra az eredményre jut, hogy legalább hipotézisként felvesz az emberi test számára a lelken kívül, mely annak állagi formája, még egy más, külön sejt-életelvet. «A világ végessége a tiszta ész világánál» c. dolgozatában Ferenczi Zoltán modern szempontból megvilágítja a skolasztikának ama régi megállapítását, hogy a transitiv világ minden megnyilvánulásában véges és a e tétel igazolására főleg a matematikának amaz elveit hívja segítségül, melyek érvényességükben átnyúlnak a metafizikai szemlélődés síkjára is. Végül a bölcseleti gondolattal rokon körből, mondhatnók : az alkalmazott bölcseleti problémáknak világából «Az esztétikai jelenségek természetéhez» címen hoz igen érdekes és értékes tanulmányt Sík Sándor, aki művész esztéta és tudós egy személyben. Ebben a tanulmányában valóban mindháromra szüksége is volt. A művészre, hogy őszintén, saját élményei alapján írjon az esztétikumról, mint lélektani élményről, akár alkotásnak, akár műélvezetnek vegyük azt. Esztétának kellett lennie, hogy ennek a nagy kérdésnek, az esztétikumnak fogalomkörébe és magyarázatába be tudjon vezetni. De tudósnak is kellett lennie, hogy a bölcselet és lélektan különféle apparátusával elemezze témáját : mi is az esztétikum, a műalkotás vagy műélvezés? A műalkotás szerinte nem értelmi munka csupán, nem alkotás csupán, nem érzelem csupán, hanem azonfelül más valami, melyben az előbbiek mind benn vannak. Éppen így a műélvezés is valami sui generis, más, esztétikum. Ő apriori esztétikumnak nevezi, de nem ad róla tudományos meghatározást, mert olyan
