Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Péterffy Gedeon: A regula és Szent Tamás. (Folyt.)
A REGULA ÉS SZENT TAMÁS 35 és az ő kérésükre érintette azt a problémát, amely később a teológiai iskolákat egymástól elválasztotta és amely körül a következő századokban nemcsak teológiai iskolák, hanem a lelkiéletben is különböző irányok csoportosulnak. Ebben nem mondta ki az utolsó szót, de hogy mi felel meg leginkább az ő gondolatvilágának, azt megmutatja egész erkölcstanának alapgondolata és egyben ez ad összefoglaló választ arra a kérdésre, hogy mit nyert Szent Tamás gondolatvilága a bencés szellemtől. A Summa theologica második része nyújtja nekünk az erkölcsi életnek csodálatosan gazdag és egyedülálló tudományos rendszerbe foglalt leírását. Szent Tamás szól benne az erkölcsi élet alapjairól, majd az erények rendszerére építi fel az egész erkölcsi világot. Az erkölcsi élet leírása után összefoglalóan szól a két életformáról, majd az erkölcs koronájáról, a tökéletességről és ezt megvalósító állapotokról és eszközökről. Szent Tamás felfogásában a tökéletesség az erkölcsi élet és nevelés célja, a megvalósításhoz pedig a legrövidebb utat és közvetlen eszközöket az evangéliumi tanácsok megvalósítása adja. Mikor szemünk előtt áll ez az egész nagyszerű épület, felmerül a nagy kérdés, hogy miként álljon vele szemben az ember és hogyan törekedjék a keresztény tökéletesség megvalósítására. Erre a kérdésre felel a második rész legutolsó articulusában, mikor azt a kérdést tárgyalja, ami a vitairatokban is előfordult, hogy vájjon dicséretes dolog-e, ha valaki szerzetbe lép anélkül, hogy sokak tanácsát kikérné és lépését huzamos megfontolás előzné meg.1 Szent Tamás szabatos feleletet ad és válaszának lényege, hogy nem szabad sokat késlekedni, még saját erőinek megfontolásában sincs helye az ingadozásnak : «quia illi, qui religionem ingrediuntur, non confidunt in sua virtute sub se posse subsistere, sed auxilio virtutis divinae». Ezt a gondolatát támasztja alá a harmadik nehézségre adott felelet, amelyben Szent Lukács evangéliumából merített ellenvetésre ad választ. Az idézet szerint (Lk. 14, 29.) annak az embernek, aki tornyot akar építeni, előbb számot kell vetni erejével és előfordul az is, hogy sokan nem képesek a szerzetesi élet önmegtagadásait elviselni, amint Dávid sem tudott Saul nehéz fegyverzetében ellenfele elé menni. (Kir. I. 17.) Erre a nehézségre adott válasz mutatja meg, hogy Szent Tamás szerint milyen lelkülettel álljon szemben az ember a keresztény erkölcsi tökéletesség eszményével és milyen lelkülettel határozza el magát ennek megvalósítására. A Summa theologica erkölcstana Szent Tamásnak ezekkel a szavaival végződik : «Azoknak a félelme, akik attól tartanak, hogy a szerzetbelépés által nem juthatnak el a tökéletességre, értelmetlen, amint ezt számos példa bizonyítja». Ezért mondja Szent Ágoston : «amerre arcomat fordítottam, s ahova féltem átpártolni, elém tűnt az önmegtartóztatás tiszta fönsége. Kedves mosollyal hívogatott, hogy 1 II—II. 189, 10. 3*
