Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gruber Miklós: Széchenyi István eszmevilágának romantikus gyökerei
344 GRUBER MIKLÓS hozzá. Eddig még a háborúban is atyja az ő kiterjedt ismeretségei révén állandóan szemmel tarthatta, irányíthatta, nehézségeiben segíthette. Most magára maradt és az élet különféle körülményei közt önmagára volt utalva, hiszen sokszor még levelet sem kapott hónapokon át. Elszakadt megszokott környezetétől, ismerőseitől, attól a társaságtól, mely születése és helyzete folytán az övé volt. Elszakadt mindattól, ami neki a közel múltban örömet vagy fájdalmat, boldogságot vagy boldogtalanságot jelentett. Hozzájárult ehhez, hogy egy merőben új világ tárult a szeme elé, más népek, más életviszonyok, mint amilyet eddig látott és megszokott. Ez gondolkodásra, összehasonlításra késztette. De a távolból még a régit, a megszokottat is más szemmel kezdte nézni s főképen az a gondolat foglalkoztatja, mit fog tenni akkor, amikor ismét visszatér hazájába. Hivatásának kérdése már korán foglalkoztatja. Mikor keleti útjára indul, írja : «0, bár lehetnék egykor, ha mindjárt névtelenül és ismeretlenül, sok embernek üdvére és vigasztalására ! Éjtszakákat tölthetnék áhítatos imában azért, hogy üdvöt és áldást hozó lény lehessek a haza és az emberiség számára l»1 Útközben írja atyjának : «Talán a jövőben tapasztalataim révén használhatok másoknak — és ha így lesz, akkor én is jó voltam valamire a világon».1 2 Öt hónapi távoliét után írja atyjának, hogy most mennyire másképen lát mindent, hályog esett le a szeméről. Jövője, élethivatása is kezd határozottabb alakot ölteni. Nem akar örökké a világban ide-oda vándorolni, haza akar menni és tovább szolgálni tekintet nélkül arra, hogy vár-e rá előmenetel, vagy sem. Királyának és hazájának hű szolgája akar lenni. Alárendelt helyzetben is megelégedett és boldog lesz, ha pedig sokra viszi, s így inkább lesz módja arra, hogy polgártársainak használjon, ezt ajándéknak fogja tekinteni és hálás lesz érte Istennek.3 Útja végén megállapítja : «Tevékenység által odajutottam, hogy most összeszedett vagyok és nyugodt jövőt remélhetek».4 E tevékenység alatt sokkal többet kell érteni, mint az utazással járó ismeretszerzést, fáradságot stb. Mélyreható lelki átalakulás volt ez, eredménye az összeszedettség és megnyugvás : látja az élet célját és értelmét. Van, aki a pusztában való böjtöléssel hasonlítja össze Széchenyi ez utazását és valóságos lelkigyakorlatnak nevezi.5 A Szicíliában részben kényszerűségből (itt töltötte a vesztegzár egy részét is) eltöltött néhány hét alatt valóban volt a lelkigyakorlathoz hasonló élménye. Annál is inkább, mert életgyónással végződött. E hetekben sokat foglalkozik vallási dolgokkal. «Meglehetősen sokáig töprengtem Istenről, lelkűnkről, halhatatlanságról és több e tárgyra vonatkozó mű1 Naplók 1. 224. 1. 2 Levelei szüleihez, id. kiad. 197. 1. 3 U. o. 255. és kk. 11. 4 U. o. 294. 1. s Fekete Antal : Gr. Széchenyi István vallásossága. Bp. 1936. 88. I.
