Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Radó Polikárp: A kereszténység küzdelme az ókori napkultusz ellen

a kényszer (áváyxrj) hajtja és mindig ugyanúgy viselkednek .. .»* Synesios ptolemaisi püspök 400 körül még mindig hangoztatja, hogy Krisztus az igazi világosság, aki a Napnak is a fényt adja ;1 2 a Nap ezért «messze- fénylő haját (Krisztusnak) kimondhatatlan lépése alá teríti.»3

Nyugaton is éppen úgy megtaláljuk a napkultusz elleni harc hullámait, mint Keleten. Szent Ambrus különösen a Hexaémeron- ról mondott homiliáiban foglalkozik e tárggyal. 389 után magyarázta híveinek a hatnapos teremtéstörténetet.4 Az egész IV. könyvben erősen küzd a napimádás ellen. Híveit ekként inti : «Amikor ezt (a Napot) látod, szemléld benne alkotóját : mikor ezt csodálod, dicsérd előbb teremtőjét. Ha ennyire kedves a Nap, a teremtésnek részese és birtokosa, milyen jó akkor az igazságnak ama Napja !»5

Még inkább meg lehet látni Szent Ágoston egész működésében a napimádás elleni küzdelem utórezgéseit. Nem beszélek azokról a szövegekről, ahol a manicheusok ellen hadakozik ; elég, ha felsorolok néhányat.6 A hippói püspök azonban jól tudta, hogy a napkultusz babonája még mindig kísért a keresztények között. Prédikációiban indulatosan mondja : Akik «azt állítják, hogy Krisztus a Nap, hazugságot állítanak a Napról. Tudja a Nap, hogy Krisztus az ő Ura és teremtője. És ha tudna méltatlankodni, méltatlankodnék az őt hamisan tisztelő ellen».7 Ezért folytonosan hangoztatja, hogy a Nap nem lehet Isten, nem lehet Krisztus: hiszen a bűnösök is, a pogányok is látják, sőt az ördögök is szemlélhetik, holott Istent csak a tisztaszívűek láthatják meg.8 A félreértésekre még mindig megvolt a lehetőség. Hiszen olyan kis dolgokra hivatkoztak ezek a keresztények, kik a Nap felé kacsintgatak, mint az ilyen bibliai mondásra : «Sacrificans diis eradicabitur nisi Domino soli»,9 ahol is a «soli»

1 De natura hominis c. 38. (P. G. 40, 757b) : «Avxàç ôè jzàarjç àvdyxrjç ov ftôvov è.y.rùç xa&éoxrjxev, à/j.à xai Kvqioç xai Tioirjxriç èaxiv . . . ëoxrjoé noxe tot ÔQÔfiov rjXlov xai aeXryr\g, xâ>v àvdyxt] tpeoofièviav xai dsl œaavxwç ëyov - Taiv...» V. Ö. VI. Valdenberg, La philosophie byzantine aux IV—V siècles, Byzantion, Revue internat, des études byzantines 4 (1928) 255—262.

2 Horn. II. (P. G. 66, 1564a) : «... xai rov aîo&rjxov èqxbxiOEv rj?.iov».

3 Hymn. IX. U. v. Wilamowitz—Möllendorf, Die Hymnen des Proklos u. Synesios (Sitzungsberichte d. Akad. Wissensch. Berlin 1907, 289 s.) : «. . . xàv ô'evQvcpafj xn/jav Tnàv inexdaoaxo àgQtjxov xm’ îyylov.a

4 O. Bardenhewer i. m. III, 509.

6 In hexaem. 1. 4, 1, 2 (Migne P. L. 14, 201 c) : «Sed quando hunc vides, auctorem eius considera : quando hunc miraris, lauda prius ipsius creatorem. Si tam gratus est sol, consors et particeps creaturae, quam bonus est sol ille iustitiae !» V. Ö. F. Cumont Revue de 1’histoire d. relig. 82 (1920) 86.

6 Acta seu disputata contra Fortunatum 1, 3 (392. VIII. 28 és 29. P. L. 42, 113). — Contra Faustum Manichaeum 12, 22 (P. L. 42, 266). — Enarr in ps. 10, 3 (P. L. 36, 132). V. ö. J. Dölger, Sol salutis,2 Münster i. W. 1925, 28.

7 Enarr. in ps. 93, 5 (P. L. 37, 1194).

6 Enarr. in ps. 25, 3 (P. L. 36, 189). — Sermo 12, c. 11 (P. L. 38, 105).

9 Ex. 22, 20, Vulg. : . . .tantum», A «soli» Szent Ágoston idejében úgylátszik, lectio varians volt.

A KERESZTÉNYSÉG KÜZDELME AZ ÓKORI NAPKULTUSZ ELLEN 299