Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gál Ferenc: Az emberi test dogmatikai értékelése Szent Pál leveleiben
AZ EMBERI TEST DOGMATIKAI ÉRTÉKELÉSE 27 ápolja (Ef. 5, 29). Ő a testet csak felsőbb cél szolgálatába akarja állítani, a rendetlen önszeretetet megfékezni, hogy az ember a világi javakat tudja Isten dicsőségének alárendelni. A katolikus nevelés és aszkézis megértette az apostolt és az önlegyőzést minden nemesebb törekvés alapjává tette.1 A test második tökéletlensége a szenvedés, habár a léleknek útjában is állhat, a kegyelem segítségével szintén nem irányul többé a bűnre, hanem az erényre. Isten már Damaszkuszban tudtára adta Szent Pálnak, hogy az ő nevéért sokat kell szenvednie (Csel. 9, 16). Bizonyságul elég elolvasni a második korintusi levél 11. fejezetét, ahol az apostol erőtlenségeivel dicsekszik. Ő tud örömmel szenvedni, mert vele a szenvedésnek egészen új értelme és értéke jelent meg a világon. Amint Jézus Krisztusban megismertük a megváltó szenvedést, úgy Szent Pál által az igazak szenvedésében a küzdő egyháznak, Krisztus titokzatos testének szenvedését ismertük fel (Kol. 1, 24). A test Krisztus titokzatos testének tagja, tehát az újjászületett ember szenvedése tulajdonképpen folytatása és kiegészítése az Olajfák hegyének és a Golgotának ; nagy elégtétel a történelem folyamán véghezvitt bűnökért és a bűnös környezetben élők szent áldozata, amit az Atya kedvesen fogad. Az igazak szenvedése nem büntetés, hanem külön kiváltság, Isten ajándéka éppen úgy, mint a Krisztusban való hit. (Filipp. 1, 29). Krisztus és az igazak szenvedése között oly szoros összefüggés van, hogy a szenvedő egyenesen Krisztus jegyeit viseli a testén (Gál. 6, 17), és a szenvedés által fölveszi az ő halálának alakját (Filipp. 3, 10). Ha a test teljes megváltása az lesz, amikor az utolsó ellenség, a halál legyőzése után (Kor. I. 15, 26) fölveszi Krisztus dicsőséges alakját, akkor a földön nagyobb kitüntetés nem érheti, mint hasonlóvá lenni Krisztus halandó testéhez. De ebben rejlik a föltámadás záloga is : ha Krisztus föltámadt, akkor a hozzá hasonlók is föl fognak támadni. A szenvedésnek ezt a beállítását az Ószövetség kétség kívül nem ismerte, mert ez is az Újszövetség teljességéhez tartozik. Annak a keresztény béketűrésnek és vértanuságvágynak az indítóokát, amely kétezer éven át bámulatban tartotta a világot, Krisztus szavai mellett (Mt. 5, 12; 10, 28) szintén itt kell keresnünk. De ez egyúttal azt is mutatja, mennyiben lehet a testi egészség és kiválóság az egész ember értékmérője. A rendetlen érzéki kívánságok és a test gyöngesége tehát nem akadályozhatják az embert Isten szolgálatában. A földi élet, ahol a testi fátyol miatt még a hit homályában járunk és nem a színről-színre látás fényében, kifejezetten az érdemszerzés ideje. Nem a nietzschei tragikus hősiesség értelmében igeneljük földi létünket, amely előtt és után üres semmiség tátong, hanem ragaszkodunk hozzá, mint múlandó városhoz, ahol a jövendőt keressük és csak ahol kizárólag kereshetjük. 1 De Guibert : Theologia spiritualis Roma, 1937, p. 309.
