Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
290 PATAKY ARNOLD 2, 17. az ószövetségi ételtörvényeket «a jövendő dolgok árnyékának» (axiá Tmv fieXXóvTwv) nevezi, mint Zsid. 10, 1. az egész ószövetségi iidvösségi intézményt, Krisztust pedig az (árnyékot vető) testnek. Az apostol e szóval kitünően jellemzi az ószövetségnek előképes jellegét, de szorosan vett idézetet ezen a helyen sem használ. 3, 10-ben az apostol figyelmezteti a keresztényeket, hogy öltözzenek fel az új emberbe, aki megújult a teremtője képmásának megfelelő ismeretre (elç éníyvaxnv xaz elxóva zov xzíaavzoc, avróv). Móz. 1. 1, 27-ben, az ember teremtésének leírásában az Alexandriai fordítás szintén az elxœv •deov kifejezést használja. De míg a Genesisben «az Isten képmása» az embernek természetes kiváltságára : értelmére és szabadakaratára vonatkozik, addig Szent Pál az ember természetfölötti megújulásáról beszél, melynek eszköze a megszentelő malaszt, célja pedig az ember természetfölötti hasonlósága az Istennel. Tehát itt is a gondolatoknak csak hasonlóságáról, de nem teljes megegyezéséről van szó. 2. — A Kolosszeiekhez írt levéllel egykorú a Filemonhoz intézett levél. E rövid magánlevélnek azonban olyan a tárgya, hogy Szent Pálnak nem volt alkalma az ószövetség idézésére. 3. — Az Efezusiakhoz írt levélben már nagyobb az ószövetségi vonatkozások száma. Ez az irat Kisázsia egyházaihoz intézett körlevélnek látszik ; főtárgya a Krisztus misztikus testéről, az egyházról szóló tanítás, mely egyháznak a zsidó- és a pogány-keresztény egyaránt egyenlő jogú polgára. 1, 20-ban Szent Pál Krisztus felmagasztaltatásáról beszélve Zsolt. 110, 1-nek ugyanama szavait használja, mint Kol. 3, 1-ben, de itt sem találunk idézési formulát. Ugyancsak a megdicsőült Üdvözítőre alkalmazza az apostol Zsolt. 8, 7-nek ama szavait, amelyek ott a szöveg- összefüggés tanúsága szerint általában az emberre vonatkoznak, hogy az Isten «mindent a lába alá vetett», vagyis hogy az Isten az embert az egész természet urává tette meg. Az idézet szavai megegyeznek az Alexandriai fordítás szavaival, de mondatszerkezete kissé eltér tőle. A LXX szavai így hangzanak : mívta vjiéraÇaç vjtoxázoj zőjv noöwv avTov, — Szent Pál pedig az igét a szövegösszefüggésnek megfelelően az egyes szám harmadik személyébe teszi, a genitivus helyett pedig accusativust használ és ezzel a gondolatnak némileg más árnyalatot ad. — 2, 13-ban az apostol azt mondja, hogy a pogányok, akik egykor távol voltak az Istentől, közel jutottak hozzá Krisztus Jézusban, Krisztus vére által. 2, 17-ben pedig azt mondja, hogy az Úr Jézus mindenkinek a békét hirdette, azoknak, akik távol vannak, és azoknak, akik közel vannak. Szent Pál szavai íz. 57, 19-re emlékeztetnek, ahol a próféta azt mondja, hogy az Isten békességet teremt annak, aki távol van és annak, aki közel van. A próféta költői formában azt a gondolatot fejezi ki, hogy az Isten békességet, boldogságot hirdet minden jámbor léleknek, akárhol tartózkodjék is. Szent Pál a prófétának eme szavait
