Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gál Ferenc: Az emberi test dogmatikai értékelése Szent Pál leveleiben
AZ EMBERI TEST DOGMATIKAI ÉRTÉKELÉSE 23 értésére.1 A testben uralkodó bűn természetére nézve a trienti zsinat igazít el bennünket. A hivatalos meghatározás ugyanis kimondja, hogy az a megigazultakban nem bűn, hanem bűnre való hajlam (concupiscentia, fomes peccati). Bűnnek csak annyiban nevezhető, amennyiben a bűnből született és a bűnre irányul.1 2 A concupiscentia mibenlétének megértéséhez a következő megfontolással juthatunk el. Az ember természetével adva van hajlamok két fajtája : a szellemi és az érzéki. A szellemi vágyak és hajlamok önként törnek az értelem és az akarat java után, míg az érzékiek a test képességeinek megfelelő, tehát az anyagvilágban érzékelhető jókra irányulnak. Mármost az érzéki természetnek ezek a spontán vágyai az értelemmel részint egyezők, részint ellenkezők. Ha őket az ember érzéki természetének szempontjából mérlegeljük, akkor fizikai tökéletességet jelentenek, ha pedig a szellemi természet szempontjából, akkor tökéletlenséget ; mert hiszen az olyan hajlamok puszta jelenléte, amelyekbe az értelem nem adhatja beleegyezését, tökéletlenség. Tételezzük föl, hogy az ember a tiszta természet állapotában él. A teológusok tanítása szerint ezek a hajlamok ott is meglennének, de Isten gondoskodnék olyan természetes segítségről, amellyel az ember a concupiscentia ellenére is teljesíthetné a természettörvény parancsait s így elérhetné természetes célját. Ez az állapot azonban sohasem létezett. Az ember első történelmi állapota természetfölötti volt, ahol a természetes segítség helyét a kegyelem foglalta el. A kegyelem azonban nemcsak a parancsok teljesítésére adott erőt, hanem az alsóbbrendű vágyakat meg is kötötte egészen. Mégpedig azáltal, hogy amint az akaratot Isten akarata alá rendelte, úgy azokat is az értelemtől és az akarattól tette függővé.3 A bűn következtében azonban a kegyelem elveszett s vele a belső béke is megbomlott : az akarat ellenszegült az Istennek, a test pedig a léleknek. Mivel az ember így természetfölötti célját eldobta magától, azért Isten nem volt többé kötelezve a természetnek egyébként kijáró segítség megadására sem, hogy az ember legalább természetes célját elérje, így értjük meg valahogyan, miért nevezi Szent Pál a kegyelem nélküli létet szolgaságnak, rabságnak, amiben a harag fiai sínylődnek. De itt van a test kevésre becsülésének is második oka. A testi bölcseség, a test szerinti járás, a test szerinti tetszés mind az alsóbb vágyak igenlése 1 A szó áv&Qcómvov emberi módon, jelentheti azt is, hogy az emberi erőt nem múlja fölül, meg azt is, hogy emberi értelemhez mért. Lagrange : Épitre aux Romains. Paris, 1931. 156. 2 «Hanc concupiscentiam, quam aliquando Apostolus peccatum appellat, sancta Synodus declarat, Ecclesiam catholicam nunquam intellexisse peccatum appellari, quod vere et proprie in renatis peccatum sit, sed quia ex peccato, est et ad peccatum inclinat. Denzinger — B. 792. 3 Szent Tamás: I. q. 95. al. Cum primus homo sic factus fuerit, ut ratio Deo subderetur, rationi vero inferiores vires, animae vero corpus, conveniens est eum in gratia fuisse factum.
