Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Holvay Brunó: Az uniós munka és a teológia
268 ARTNER EDGAR ilynemű emlékek dogmatörténeti értéke annál szembetűnőbb.1 — Az egyháztörténelemnek már eddig is egyik legmozgalmasabb fejezetét jelentette az afrikai egyház, mely a patrisztikus kor fellendülése (Tertullianus, Szent Cyprianus, Arnobius, Lactantius) után a szomorú, de annál tanulságosabb donatista szakadásba siklott. Az újabb archeológiái munkásság számos ponton gyarapította ismereteinket e történéseknek topográfiáját,2 szellemi küzdelmeinek hátterét,3 valamint a liturgiái sajátságokat illetően.4 Az emlékek közül főként a feliratosak közt fordul elő számos hittani tartalmú,* miként az alább kiemelendők során meglátjuk. Ezek tudatában válik érthetővé, hogy a történészek immár szükségesnek látják az afrikai kereszténységről eddig alkotott történetszemléletnek bizonyos pontokon való átértékelését.6 1 V. ö. Schütz : Dogmatika, Budapest 1937. 2. kiad. II. 61. Történeti áttekintés. — U. o. 95. Az ott említett katakombái képekhez, amelyek közül csak kevésről gondolható, hogy a Boldogságos Szüzet mint tisztelet tárgyát szándékozott volna feltüntetni, immár ezek az afrikai leletek csatlakoznak, mint az üldözések koráig visszanyúló Mária-tisztelet kétségtelen tanúbizonyságai:' bronz Mária-érmek, keresztalakban Mária-monogrammok s hasonlók. Lásd az előbbi jegyzetben főleg Delattre tudósításait. 2 így lehetett megállapítani pl. egy felirat alapján Furnos Maius-nak, ahol Fulgentius Ruspensis templomszentelési beszédet mondott, a mai Hen- schir-Ai'n-Furna-val való azonosságát. (Kirsch : Anz. f. chr. Arch. — Rom Quart. 1927, 436.). — A Constantine közelében (Djebel-Teioualt) talált ólomlapról, amely több, eddig ismeretlen Egyházat sorol fel, már szóltunk. (Adun. 1930 jun. 8. — Riv. di arch, crist. 1930, 315.). 3 Így pl. A'in-Tamda feltárása (Táblát közelében, Algírban) nemcsak az afrikai szerzetesség, hanem az arianizmus történetéhez is nyújtott jelentős adatokat. (Mint ariánellenes jel fordul elő az egyik graffitón a Szentháromságot primitív módon szimbolizáló háromágú villa.) — Seston W. : Le monastère d’Aïn Tamda et les origines de l’architecture monastique en Afrique du Nord (Mélanges d’archéologie et d’histoire 1934, 79.). — U. a. : A propos de deux inscriptions d’Hippone (Revue des études anciennes 1936, 349., ahol donatista és szemipelagián nyomokra hívja fel a figyelmet). 4 Dölger : bas Kultvergehen der Donatistin Lucilla von Karthago (Antike und Christentum 1932, 245.) — U. a. : Lumen Christi. Untersuchungen zum abendlichen Licht-Segen (U. o. 1936, 7.). — Selinunte-ben és Cuicul- ban talált ókeresztény lámpák alapján. Ezeken az afrikai katolikusok jelszava is előfordul : DEO GRATIA formában. — Cuicui keresztény emlékeiről szól Allais Ivonne : Djémila, Paris 1938, valamint Grégoire H. : Les baptistères de Cuicul et de Doura (Byzantion 1938, 589.) és : Les pierres qui crient. I. Encore les baptistères de Cuicul et de Doura (u. o. 1939, 317.) 6 Riv. di arch, crist. 1928, 153. Josi beszámolója : Adun. 1928 jun. 3. - Delattre cikke u. o. 1929, 150. — Gagé J. : Une épitaphe chrétienne d’Afrique (Revue d’histoire et de philosophie religieuses 1929, 377.). — Cagnat R. : Une bizarrerie épigraphique (Mélanges P. Thomas, Paris 1930, 82.) 6 Seston W. : Sur les derniers temps du christianisme en Afrique (Mélanges d’arch. et d’hist. 1936,101.). — Cecchelli : Noterelle sul cristianesimo africano (Studi... Ubaldi, Milano 1937.). — Gagé J. : Nouveaux aspects de l’Afrique chrétienne (Annales de l’Ecole des hauts études de Gand 1937, 181.). V. ö. ugyanattól : Djémila (U. o. 1937, 195.)
