Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gál Ferenc: Az emberi test dogmatikai értékelése Szent Pál leveleiben
AZ EMBERI TEST DOGMATIKAI ÉRTÉKELÉSE 23 Az apostol az eredeti bűnben sem erre a lélektani kettősségre keres feleletet, hanem ez utóbbit úgy állítja elénk, mint a bűn egyik következményét, és azt tanítja, hogy az önmegváltás lehetetlen. Az eredeti bűnben levő lélek tehetetlen a test vágyaival szemben, azért Krisztusnak kellett jönnie, hogy e szolgaságból megváltsa az emberiséget. II. ö Az üdvrendben a test a lélekkel együtt Isten látására, örök boldogságra van hivatva, s külön jutalma lesz, hogy a föltámadás után Jézus Krisztus mindenható erejénél fogva hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez (Filipp. 3, 21). Az emberiséget akkor érte a legnagyobb megbecsülés, amikor a második isteni személy az emberi természetet, tehát a testet is, fölvette saját én-jébe s azt önmagával oly tökéletesen egyesítette, hogy imádásra méltó lett. Innen elgondolhatjuk, milyen lehet annak a testnek a dicsősége, amely a boldogság forrásával, a Szent- háromság titokzatos belső életével ily szoros kapcsolatba került. Ha tehát itt arról van szó, hogy a halandó test egykor a dicsőséges Krisztushoz hasonló lesz, akkor minden bizonnyal szem nem látta, fül nem hallotta tökéletesség vár reá. De hol van még a földi test ettől a dicsőséges állapottól? Bizony messze. Nemhogy oda vezetne, hanem még inkább akadályoz az előrehaladásban. A rómaiakhoz írt levél első két fejezete tisztán mutatja, hogy a pogányoknak a természetes istenismeret, a természettörvény és a szabadakarat magában véve elég lett volna, hogy a helyes úton járjanak s ne vonják magukra az Isten haragját, de szívük vágyai megakadályozták őket a jóban, s testi hajlamaik mocsarába süllyedtek. Még rosszabb volt a zsidók helyzete, akiknek a természet- törvény helyett a könnyebben felismerhető kinyilatkoztatott törvény mutatta az utat, s mégsem teljesítették Isten akaratát. Az ok náluk is az volt, hogy a test erőtlenné tette a törvényt (Róm. 8, 3).1 A test tehát a pogányoknál is, a zsidóknál is a bűn csatlósaként szerepel, amiből joggal következtethetünk arra, hogy a kettő között valamilyen összefüggésnek kell lenni. A test magas hivatásából tudjuk, hogy a bűnhöz való viszonya nem lehet lényegi, hanem csak járulékos. Az apostol két ilyen viszonyt állapít meg : az egyik történelmi, a másik pszichológiai. A történelmi viszony abban áll, hogy a bennünk lakó Platon, même mitigé par Philon n’a rien de commun avec la conception pauli- nienne de la chair. Prat i. m. 2 k. 487. 1 Szent Ágoston e verset így magyarázza : Lex enim jubebat et non implebat, quia caro, ubi non erat gratia, invictissime resistebat et lex infirmabatur per carnem, quia lex spiritualis est, ego autem carnalis sum ; quomodo ergo lex mihi opitularetur jubens per litteram et non dans gratiam. Serm. 155, nr. 7. ML 38. col. 844.
