Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gianone Egon: A Jézus-Szíve tisztelet új utakon
252 GIANONE EGON himnuszai is : «Ex corde scisso Ecclesia nascitur... Hoc ostium arcae in latere est genti ad salutem positum ... Ex hoc perennis gratia . .. stolas ut illic sordidas lavemus agni in sanguine». (Vesp.) — «Hoc fonte gentes hauriant remissionis gratiam .. . Percussum ad hoc est lancea ... ut nos lavaret sordibus unda fluente et sanguine.» (Matut.) — Visszhangra találnak a modern emberben Aranyszájú Szent János szavai is : «Vér és víz, ebből a kettőből jön létre az Egyház»,1 ugyanez a gondolat Sienai Szent Bernardin szavai szerint : «A megváltás vére, de ugyanakkor a tisztulás vize ömlött szét a keresztről : így jött létre az Egyház Krisztus oldalából».1 2 A modern embert erről az oldaláról veszi varázslatába a Jézus Szívé-kultusz : a Szívén ejtett seben keresztül Krisztus láthatatlan kegyelmi szállal belekapcsolja a mi szívünket az Ő szívébe, hogy annak üteme a mi szívünk vérkeringésének is ütemévé legyen. «Tőle van az egész testnek egybeerősítése és egybekötése minden összekötő iz közreműködésével minden egyes tagra kimért tevékenységben. Így történik azután a test növekedése a szeretetben.» (Ef. 4, 15.) Az egyes ember nem mint egyén igyekszik már megnyugvást találni Krisztus oldalsebében : az Egyház nagy közösségén keresztül akar belekapcsolódni a nagy kegyelmi áramlásba. Így lesz Jézus lándzsával átdöfött Szíve minden Szív középpontja, amelynek mélységéből, mint Testének tagjai, mindnyájan merítünk, hogy valamennyien megteljünk az Ő telítettségével. (Ef. 3, 19.) Ki ne látná, hogy itt oly távlatok nyílnak, amelyek nem hogy veszélyeztetnék a Jézus Szívé-kultuszt, hanem inkább elmélyítik azt. Ki siratná ezek után a régi formákat, amelyek talán közvetlenebbek voltak az egyén számára, de nem voltak átfogóak, legalább is nem olyan mértékben, mint ezek? Az egyén szerepe átértékelődik, a közösségi gondolat lép előtérbe, a szentek közösségéé. «Jézus Szíve kultusza öntudatossá tesz bennünket a szentek közösségébe való tartozásunkról, kiemel egyéni létünk szűkös köreiből, korlátos értékei közül, titkos és hatékony erőkkel járat meg bennünket, kitágít, átad s egészen a nagy együttesbe olvaszt, amelyben minél jobban elveszünk, annál fönsége- sebben mintázódik az örök emberi értékek szempontjából egyetlen és megismételhetetlen egyéni létünk.»3 Ez a központ a biztosítéka annak, hogy mindnyájan eggyé legyünk, mint ahogyan az Atya és Krisztus egyek. (Jn. 17, 21. k.) A Jézus Szíve-tisztelet ebben a megvilágításban megfelel a modern ember lelki beállítottságának. Mélyen dogmatikus jellegű, dinamikus, a lényeget láttatja és a közösségi gondolat síkján mozog. Itt eltűnnek 1 Homil. 85. (84.) in Joan 3. — Sabb. in oct. Ss. C. J. Noct. III. 2 De Christ, relig. — Feria III. in Oct. Ss. C. J. Noct. III. 3 Prohászka 0. : Élő vizek forrása, Ö. M. VII. 248.
