Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Gianone Egon: A Jézus-Szíve tisztelet új utakon

A JÉZUS SZIVE-TISZTELET ÚJ UTAKON.

Jézus Szíve kultuszunkban általában nem szoktunk problémát látni. Hónapról-hónapra megünnepeljük Jézus Szíve péntekét, a Jézus Szíve-litánia kedves áj tatosságunk, gondunkat, bajunkat a Szent Szív pártfogásába ajánljuk. A Jézus Szíve-lelkület hősöket nevelt és nevel, ezt tudjuk és nem is igen gondolunk rá, hogy ez másként is lehetne.

Guardini két évtizeddel ezelőtt rámutatott már, hogy míg a Szent Szív szeretetén hitvallók nőnek naggyá ma is, mégis gondolkozásra késztető jelenségek mutatkoznak a Jézus Szíve-tisztelet iránti beállítottság terén. Éppen legjobbjaink körében vannak, akik Jézus Szíve- tiszteletünket mai formáiban természetellenesnek, mesterkéltnek, fér- fiatlannak, sőt a kereszténységgel ellentétes mozgású jelenségnek látják. Egyszerűen nem tudják beleilleszteni vallásosságukba. Sokszor meg éppen restellik magukat miatta.1 — Guardini aggodalmait nem sorozhatjuk az üres rémlátások közé. Hogy csak kimagasló neveket említsünk, Lippert, majd nem rég Jungmann hasonló aggodalmaknak adnak kifejezést. Lippert szerint a Jézus Szíve-tisztelet «lobogó lánghoz hasonló forma. Mihelyt a láng elveszti erejét, a formának is el kellene volta- képen tűnnie. Ámde imakönyveinkben és ájtatosságainkban — ha ki- üresítve is — de változatlan marad — és ez kínos».1 2 3 — Jungmannz a maga nyugodt stílusában megállapítja, hogy ma mind többen idegenkedve nézik a Jézus Szívé-kultusz népszerű formáit. «Egyrészt azokról van itt szó — írja, — akiknek esztétikai érzékenységét sértik Jézus Szívének szokásos ábrázolásai, vagy a vafóban kevéssé klasszikus imaformákon ütköznek meg; továbbá a tárgyilagos beállítottságú emberekről és általában mindazokról, akik kínosnak találnak bármiféle tervszerű érzelemre- hatást... Végül megértéssel kell fogadnunk azok hűvös tartózkodását iS, akik a liturgiában, vagy a Szentírásban elmélyedve úgy gondolják, hogy szélesebb perspektíva birtokába jutottak, a nagyobbat látták meg, azt, ami helyett a Jézus Szívé-kultusz sokaknak — igaz, kielégítő, de mégis csak — kárpótlást nyújt...»

Ezek az aggodalmak, igaz, nem nálunk jutottak kifejezésre. De

1 Guardini, R. : Ein Gespräch vom Reichtum Christi (1920). — Auf dem Wege, Mainz, 1923. 151—165.

2 Lippert, P. : Von Seele zu Seele, 26—28., Freiburg i. B., 207.

3 Jungmann, J. A. : Die Frohbotschaft und unsere Glaubensverkündigung, Regensburg, 1936. 100. kk., v. ö. 209. k.