Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: Egyéni és egyénfeletti elemek a kánoni házasságfelfogásban
EGYÉNI ÉS EGYÉNFELETTI ELEMEK A HÁZASSÁGFELFOGÁSBAN 243 az állami tevékenység körébe akarná vonni.1 A házassági beleegyezés létesítő eleme a házasságnak, mert utóbbi annak kijelentése révén jön létre. Ezt a beleegyezést semmiféle emberi hatalom nem pótolhatja1 2 (1081 c. 1. míg más szerződésnél az esetleg hiányzó beleegyezést a törvény pótolhatja, a házassági szerződés tárgyát a házastársak személye teszi, kik osztatlan és tartós életközösségre egyesülnek, a házasság céljait csak a házasfelek valósíthatják meg, a szoros értelmű házassági kötelességeket is csak ők teljesíthetik, holott más szerződések teljesítését a felek másokra is áttolhatják.3 Mindama körülmények, amelyek alapján a kánonisták kifejtik, hogy az egyházi értelemben vett házasságkötés (ellentétben a polgári házasságkötéssel, amely «más tartós szerződésektől. . . csak azzal tér el, hogy előre meghatározott időre nem lehet kötni és felmondással nem lehet megszüntetni»)4 nem «magánjogi», nem «polgári szerződés», — arra utalnak, hogy a házasságra vonatkozólag túlnyomó az egyházi közérdek, a lelkek üdvének szempontja. Hogy ez azonban nem válik nyomasztóvá, abból magyarázható, hogy az egyházi jogrendszer a privátautonomia fontosságát felismerve, a szükséges ellensúlyról mértékkel gondoskodik. Azt is mondhatnók, hogy ha a kánon jogot minden területén vezérlő salus animarum, bonum ecclesiae elve a házasságot az egyéni szabadosság könnyű prédájává nem is engedi, a szentségi méltóságra emelt házasság az egyéni és az egyén1 Ez azonban csupán jámbor óhaj, mert még ez esetben is csak tér jutna a magáncselekvőségnek ; mint Moór találóan megjegyzi, alig képzelhető el, hogy a privátautonomia körében ne kelljen hagyni «a faj- fenntartás eszmekörébe tartozó konkrét tevékenységeknek legalább egyes részleteit». A jogrendszer tagozódásának problémája, M. T. Akadémia, Értekezések a filozófiai és a társadalmi tudományok köréből, V. k. 2. sz. Budapest 1937, 24. 2 A szabály alól természetesen nem kivétel a kánonjogban (és rendkívüli körülmények között az állami jogokban is lehetséges) meghatalmazott útján megköthető házasság. (1088 c.) Ilyenkor is a megbízó köt házasságot, ő a szentség kiszolgáltatója. Schönsteiner : Grundriss des kirchlichen Eherechts2, Wien 1937, 6222. Castellano : II matrimonio per procura nel diritto canonico, Il diritto concordatario 1937, 187 s köv. II diritto eccl. 1938, 118 s köv. Kradepohl : Stellvertretung und kanonisches Eherecht, (Kanonistische Studien und Texte, herausgegeben V. Koeniger, 17.) Bonn 1939, 146. 3 Schermann : Aházasságjog kézikönyve3, Pannonhalma 1936, 4. 4 Nizsalovszky, Család, 8. 16*
