Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: Egyéni és egyénfeletti elemek a kánoni házasságfelfogásban
240 MÓRA MIHÁLY eszközeivel mozdítja elő. Hogy az egyház legsajátosabban lelki hatalom, az abban is. megnyilvánul, hogy jogi rendjét saját eszméjéből merített főgondolatnak rendeli alá : ez a különleges és talán legtágabb értelemben vett egyházi közérdek az egyes hívőnek az üdvözülésére irányuló egyéni érdekével összhangban áll, utóbbi az előbbinek konkretizálódása. De lehetnek az egyházban egyéb (nem jogos) magánérdekek is, amelyek részint a fentebbi legtágabb egyházi közérdeket, részint a többi egyháztag ebből folyó saját érdekét zavarják. A házassági perben az egyház közérdeke messze túlszárnyalja1 az egyes híveknek magánérdekét és ez a kereseti jognál a promotor iustitiae kereseti jogában is kifejezést nyer. Az egyházban, ahol a salus animarum suprema lex parancsa uralkodik, a világi jog eszközeivel le nem mérhető szempontok is érvényesülnek, olyan lehelletfinom megkülönböztetések, amelyeknek értékelésére a civilisztika eszközei nem elég élesek vagy legalábbis nem elég alkalmasak. Ez a parancs olyan erős, annyira mellőzhetetlen követelmény, hogy az egyház ezért képes szembeszállni az uralkodó koreszmékkel, a világi jogirodalomban begyökerezedett nézetekkel is. A földöntúli célra irányzott, a lelkiüdvösség védelmét szolgáló eszme mozgatja azokat a törekvéseket, amelyek e cél érdekében nem riadnak vissza a jogintézmények erőteljes átalakításától sem, hol az aequitas canonica szellemében enyhítve, hol meg szigorúbb irányban merészen elhajolva az általános jogelvektől.1 2 Hogy miben áll közelebbről a salus animarum, favor animarum, azt kifejteni a teológia hivatott és az egyes eseteket az egyház dönti el. A jogász itt csak eszközeinek végességét, tökéletlenségét, vagy legalább is nem alkalmas voltát érzi. Mindazonáltal a kánonisták részéről a salus animarum-ra történő éppen nem ritka hivatkozás, amellett, hogy jogászi kézben kényelmes formula lehet, bizonyítja nemcsak, azt, hogy az egyházi jogászok tisztában voltak és vannak az egyház belső mivoltából folyó eszme jelentőségével, hanem azt is, hogy a kánonjog nem egy sajátos intézménye kialakulásánál ezt tekintették elhatározó 1 Kosutány: Bevezetés a kánoni perjogba (Codex Juris Canonici Lib. IV. De processibus), Szeged 1924, 4 sköv. 2 L. erre Fedele : Il principio «nullum crimen sine praevia lege poenali» e il diritto penale canonico, Rivista italiana di diritto penale, 1937 (IX.) n. 5. kny. Padova 1937, különösen 9 sköv.
