Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Török Jenő: A vatikáni zsinat és a magyar közvélemény

220 TÖRÖK JENŐ talosan vonja meg az elismerést a római pápától s ezáltal kezdeményezze a pápaság intézményének megszüntetését. Szerinte ugyanis a csalatkoz- hatatlanság kimondása szentségtörés és őrültség, amit nyomonkövet a bukás : ugyanis a pápaság, mely a kereszténységet meghamisította, saját bűnei következtében erkölcsileg megszűnt létezni. Világi hatalma szűnő­ben van, Rómát elfoglalták az olaszok és a szabadság diadalával, a fel- világosultság terjedésével meg kell szűnnie annak az intézménynek, amely csak «a butaság aranykorában», a középkorban vergődhetett hatalomra. Minthogy az Egyház új dogmáival az állam ellen lázit, ez védekezni köteles : mégpedig nem a placetum negatív fegyverével, hanem a leggyökeresebb megoldással, a pápaság elismerésének meg­tagadásával. Ez Toldy szerint az egész emberiségnek, de még magának a kereszténységnek is érdeke — hiszen szerinte Róma meghamisította a kereszténységet — s egyúttal első lépése volna a liberalizmus és demo­krácia szellemében végrehajtandó egyházreformnak, amely mint a 19. sz. egyik legnagyobb ténye világtörténelmi jelentőségre emelné a magyar­ságot. «A magyar törvényhozás feladata tehát, ha becsületére akar válni egy nemzet szabadságszeretetének s intelligenciájának, az, hogy: vonja meg elismerését a pápától, vagyis hogy Magyarországra nézve nyilvánítsa megszűntnek a pápaságot.))1 Hangját jellemezzék a következő sorok : «Habemus papam falli nescium ! ordítja Rómának minden rendben lévő csőcseléke, s diadallal meghurcolja utcáján azt a hígvelejű bolondot, ki köny- nyelműen eljátszta az agg kora iránti tiszteletet s kit minden valamirevaló rendőrséggel bíró országban az őrültek házába dugnának. Valamint Nagy Sándor egyszer megizente volt az athénieknek, hogy istenné lévén ezentúl isteni tiszteletet követel magának, úgy a római pápa csuhában járó rabszolgái el fogják özönleni a világot, hogy hirdessék az ámuló füleknek, miszerint... IX. Pius, a jezsuiták e játékszere, istenné avancirozott, mert leveté azon, az emberi természettől elválhatatlan tulajdont, a gyarlóságot, mely oly mélyen gyökerezik minden halandó lényében, hogy írva vagyon, miszerint a legszen­tebb is hétszer botlik naponként ! A római pápa tehát felettök áll a legszen­tebbeknek is. Isten mindenható, ő meg csalhatatlan. Ezentúl tehát a szent- háromságnak egy negyedik egyenjogú tagja lesz, kit ugyanoly isteni tisztelet illet meg, mint a többieket. A keresztyén vallás nem látott 18 századon át nagyobb szentségtörést, az emberi ész a világ fennállása óta nem tapasztalt nagyobb őrültséget, mint melyet a zsinat napjainkban elkövetett, midőn egy bűnökben megőszült, ártatlanok vérével bemocskolt őrjöngőt az istenség attribútumával ruházott fel !3 A magyar közvélemény itt vázolt koncertjének ez utolsó, leg- 1 2 1 Bocskay Brutus : Magyarország teendői a csalhatatlanság kimondása után. Pest, 116. 2 U. a. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom