Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Török Jenő: A vatikáni zsinat és a magyar közvélemény
A VATIKÁNI ZSINAT ÉS A MAGYAR KÖZVÉLEMÉNY 215 való viszonylatban veszélyes ez irányzat győzedelmeskedése, hanem befelé, az egyházban is. Ugyanis ennek hívei «egyúttal a legszélesebb körű egyházi abszolutizmusnak is előharcosai. Ők mindent a pápában concentrálnak, szerintük a pápa által közli Isten csalatkozhatlanságát az egyházzal, sőt az egyház csalatkozhatlanságát elnyeli a pápa csalat- kozhatlansága. Ez a legmerevebb ultramontanizmus . . .» Hatala legfőbb aggodalma tehát az, hogy a «merev ultramontán» felfogás győzedelmeskedésével, amely a tévedhetetlenség körét a Sylla- busra is ki akarta terjeszteni, a «Syllabus tételeiben ezen egyházpolitikai rendszer is dogmává nyilváníttatik».1 Ez pedig egyenlő volna a liberáliskatolicizmus elítélésével. «. . . akkor csakugyan minden katholikusnak hinnie kellene, mint Istentől kijelentett igazságot, hogy a mai államrendszer elve, lelkiismeret és sajtó- szabadságával, a vallások politikai egyenjogúságával tévedés és rossz», viszont a teokratikus államrendszer a legjobb, «csakis egyedül ezt rendelte el az Isten». A liberális rendszernek elvben való elítélése — «gyakorlatilag nem volna keresztülvihető» — maga után vonná azt is, hogy minden katolikus «elvi ellenségévé lenne az alkotmányos modern politikának».1 2 Az a sürgöny, amely a tévedhetetlenség kimondását jelentette, villámcsapásként hatott a liberális-katolikusokra. Bármily lesújtva fogadják is, végleges állásfoglalásukat a zsinati kisebbségtől teszik függővé. A liberális sajtóban említett megtorló intézkedések ellen tiltakoznak. «Mindazonáltal komoly valóság — írja Hatala a Sz. E.-ban —, hogy egyház-politikai téren is komoly harc előestéjén állunk». Ha a tévedhetetlenség a Syllabus tételeire is kiterjed, ha tévedhetetlen tanítás lesz az, hogy a pápa leteheti a világi fejedelmeket, akkor senki sem fogja hinni, hogy ez a katolikusok részéről csak elméleti tanítás, ami megfér a modern alkotmányosság gyakorlati elfogadásával, hanem «mindenki azt fogja feltenni — mondja Hatala —, hogy iparkodni fogunk elveinknek . . . érvényt szerezni, saját kát. hitfelekezetünk uralmának megállapítására a többiek felett !... És itt van a folytonos harc forrása, egyház és állam, egyház és modern közízabadság között. Eddigelé csak ultramontán theoriának neveztük azon elveket, mint lényegesen eltérőket megkülönböztettük, s azt állítok : az ultramontán felfogás mindenesetre folytonos gyanút ébresztő, elvi ellenkezésénél fogva a közszabadság embereinél. Ha a csalatkozhatatlanság dogmájában az ultramontán felfogás canonizáltatik az egyházban, akkor a dolgok más színt öltenek s azon felfogás nem párt többé az egyházban, hanem az egyház hivatalos tanítása.))3 Ez másszóval azt jelenti, hogy ugyanakkor elveszti létjogosultságát a liberális-katolikus elgondolás, hiszen most már minden 1 Szabad Egyház, 1870. ápr. 30. 2 U. o. 3 U. a. aug. 6.
